Október 23-án, az 1956-os forradalom hőseire emlékeztünk, itt Oroszlányon. A városi megemlékezést idén is intézményünk szervezte.

Az Ápolási Intézet szomszédságában lévő '56-osok terén rendezett főhajtásra sokan kilátogattak leróni tiszteletüket a hősök emléke előtt. Itt, a himnusz elhangzását követően Lazók Zoltán polgármester tartott ünnepi beszédet, majd az önkormányzat képviselői, intézmények és civil szervezetek küldöttei helyezték el koszorúikat az emlékmű talapzatánál.

Az OKSZÍK kamaratermében folytatódott a rendezvénysorozat, ahol Csáky Pál, felvidéki író és  politikus drámáját tekinthette meg a szép számban összegyűlt közönség. Az Egy nap az örökkévalóságból című egyfelvonásost Telihay Péter rendezte, míg Kádár Jánost Kiss Gábor, Nagy Imrét pedig Ujréti László elevenítette meg a produkcióban.

A darab tulajdonképpen nem más, mint a gyilkos és az áldozat közötti párbeszéd, valahol az örökkévalóság határán. Az előadás kezdő képében, az elméjében már megbomlott Kádár Jánossal találkozik először a néző, majd Nagy Imre alakja is megjelenik a színen. Az, hogy a magyar történelem két emblematikus figurájának tulajdonképpeni hitvitája csak Kádár János elméjében zajlik, az őket alakító művészek bravúros játékának köszönhetően azonnal felfedezhető volt a néző számára. Bár egymáshoz szóltak, nem néztek egymásra.

Nehéz témát feszegetett az egy órás produkció, mely során nem csupán egy ember lelkiismereti vívódásának lehettünk szemtanúi, de tűpontos kórképet kaptunk a korabeli magyar politikáról és történelemről is, két oldalról megvilágítva a tényeket.

Az előadást megtisztelte jelenlétével a szerző Csáky Pál is, aki néhány szóval fel is konferálta a József Attila Színház művészeinek produkcióját, de a darab születéséről is beszélt:

– Bevallom Önöknek, az én hobbim a történelem, és természetesen sokat foglalkozom a magyar történelem sorsfordulóival is. Külhoni magyarként talán van egy, a magyar viszonyoktól eltérő rálátási lehetőségem erre a témára is. Amikor mélyebben elgondolkodtam a Nagy Imre, Kádár lehetséges viszonyrendszer okán, akkor három olyan elemet találtam, amire nincs példa. Nincs példa a volt szocialista táborban sem és nincs példa a világon. Kádár Jánosnak fixa idája volt az, hogy neki tisztáznia kellett saját magával, a saját lelkiismeretével és talán Nagy Imre szellemével is azt, hogy mi történt kettejük között. Én csak engedtem ennek a kényszernek, tehát ismétlem, nem én találtam ki ezt a momentumot, hanem a nagy sors, a nagy élet hozta ezt így. – mondta Csáky.

Az előadást és a művészek alakítását vastapssal jutalmazta az oroszlányi közönség, akik közül néhányan állva tapsolták meg a produkciót.

2019. October 24., 11:38