225 éve 1795. május 20-án a Generális-kaszálón a magyar jakobinus mozgalom vezetőinek a kivégzésére került sor.

Ezen a napon Martinovics Ignácon, Sigray Jakabon, Hajnóczy Józsefen, Szentmarjay Ferencen és Laczkovics Jánoson, június 3-án Őz Pálon és Szlártsik Sándoron hajtották végre a halálos ítéletet.
II. József halála után (1790) II. Lipót lett a császár, majd I. Ferenc követte a Habsburg trónon. Ő elvetette elődeinek legtöbb újítását és szigorú cenzúrát vezetett be. Megkezdődött a haladás követőinek üldözése. A francia forradalom hatására létrejött a magyar jakobinus mozgalom.
1794-ben a Magyar Királyságban szerveződött titkos mozgalom vezetője Martinovics Ignác volt, akinek irányításával 1794 tavaszán a reformerek két titkos társaságba tömörültek, s céljaikat kátékban foglalta össze. A Reformátorok Társasága a függetlenségért szállt harcba, a Szabadság és Egyenlőség Társaság pedig teljes polgári átalakulást és a nemesi előjogok eltörlését követelte. Zala vármegyében, Erdélyben és Horvátországban számos támogatottra lelt a mozgalom, valódi ütőképessége és társadalmi háttere azonban nem volt. A szervezkedés, dacára titkos voltának és mérsékelt hatásának, hamarosan a császári titkosrendőrség látókörébe került. 1794. július 23–24-én Bécsben – több ausztriai jakobinussal együtt – letartóztatták Martinovicsot, aki részletes vallomást tett az előző hónapok történéseiről. Az általa elmondottak alapján tartóztatták le augusztus 16. és december 15. között mozgalma számos további tagját Magyarországon. A magyar jakobinus mozgalom az utókor szemében a haladás és a nemzeti ellenállás példája lett.

2020. May 18., 12:46