1855-ben ezen a napon hunyt el Vörösmarty Mihály költő, író, ügyvéd, táblabíró,

a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja. Szegény kisnemesi családba született egy Velencei-tó környéki faluban. 1811-ig Pusztanyéken, majd a pesti Piarista Gimnáziumban tanult. Apjának keveset kellett költenie taníttatására mert hamar alkalmazták két fiú mellett: kosztját, szállását tanítással kereste meg. Pesten több könyvhöz is hozzájutott az újabb magyar költők művei, nagy hatással voltak rá. Az egyetemi évei alatt a Perczel családhoz került nevelőnek, itt is a családi könyvtárban töltötte szabadidejét. 1824-ben letette az ügyvédi vizsgát, de nem dolgozott szakmájában, úgy döntött írói pályán marad. A Magyar Tudományos Akadémia rendes taggá nyilvánította. Ezek után nem voltak anyagi problémái. Költői hírnevét a Zalán futása című honfoglalási eposza alapozta meg. 1843-ban Deák Ferenccel meglátogatta Wesselényit Erdélyben. Politikával nem foglalkozott, de Széchenyi reformmozgalma lelkesedéssel töltötte el, és lírája hol előhírnöke, hol kísérője lett a nemzeti küzdelemnek. A világosi fegyverletétel után hosszabb ideig bujdosnia kellett, egészségi állapota megromlott szívelégtelensége 1853 őszén komolyabbra fordult, valóságos szenvedés volt az élete. A vén cigány című utolsó költeménye 1955-ben jelent meg. Temetése valódi nemzeti gyászünnep volt, Pest emberemlékezet óta nem látott oly népes temetést.
Töprengő, kételkedő alkat, „de a benne égő tett- és haladásvágy akkor is áttöri végül e tragikus történelemszemlélet burkát, amikor minden érték megkérdőjelezésével, vagy éppen pusztulásával kell szembenéznie.” (Fenyő István)

2020. November 17., 22:28