Ezen a héten három művet ajánlunk figyelmükbe.

Sain Márton: Nincs királyi út!

„A könyv összeállításánál legfőbb célul azt tűztem ki, hogy a matematikatörténet felfedezéseit, tehát magát a matematikát - amennyire ez lehetséges - közel hozzam az olvasóhoz. Tegyem pedig mindezt történelmi keretben egyrészt azért, hogy szembeszökő legyen a matematikai gondolkozásnak és eredményeknek a ma eléggé meg nem becsült kulturális értéke, másrészt azért, mert szeretném az érdeklődést felébreszteni egy nagyon szellemes tudomány és annak története iránt. Sok igen értékes tudománytörténeti mű éppen mert rendszerint azokat az illető tudomány tudósai írták, csak a kiválasztottak számára élvezhető. Ezt a könyvet azonban elsősorban nem a matematikát művelő tudósoknak szántam, hanem a matematika iránt érdeklődő és ezen a területen legalább középiskolás műveltséggel rendelkező olvasóknak. Az viszont természetes, hogy külön öröm számomra, ha az előzetes figyelmeztetés ellenére tudós matematikusok is kézbe veszik.”

Weszely Tibor: Bolyai János

Bolyai előtt nemcsak a magyar nemzet, hanem az egész emberiség boldogulása lebegett célként, amelyet a befejezetlenül maradt Üdvtan megírásával próbált előmozdítani. Fájó érzés foghat el mindnyájunkat, amikor arra gondolunk, hogy ő mennyi mindent adott nekünk, de viszonzásul élete folyamán semmit sem kapott. Még az egyszerű elismerést is megtagadták tőle. A meg nem értés még elviselhetetlenebbé tette az amúgy is ellentmondásokkal teli mindennapjait. A becsületesség és igazságszeretet jellemezte őt élete végéig. Inkább a nélkülözést választotta, mint az alattomos besúgást, rajongásig lelkesedett a matematikáért, amely hazájában semmiféle megbecsülésnek sem örvendett, határtalanul szerette szülőföldjét, amely valósággal kitaszította őt, és magáénak vallotta azt a népet, mely mit sem tudott róla. A pisztráng természete élt benne, a sebes ár ellen úszva szüntelenül kereste az újat és a frisset. Íróasztalánál ülve, szemet gyilkoló halvány gyertyafénynél, még lázas betegen is rótta a betűket és a matematikai képleteket a nyomorúságos kis nyugdíjából kínosan vásárolt papírlapokra. A könyvek és szakfolyóiratok hiányát elméjének csodálatos alkotóképességével próbálta ellensúlyozni. Nemhogy erkölcsi vagy esetleg anyagi haszon, de még a megjelentetés halvány reménye sem serkentette őt munkájában. Igazából csak az alkotó ember tudja felmérni ma is, hogy milyen bénítóan borzalmas ez az állapot. Az utókornak erkölcsi kötelessége, hogy legalább halála után törlesszen valamit abból az adósságból, amit környezete az élete folyamán nem adott meg neki. Már felszínre került a kéziratokon megörökített gondolatainak jó része, a korát megelőző merész alkotásának hatalmas értéke pedig több mint egy évszázada nyilvánvalóvá vált.

Czógler Alajos: A fizika története életrajzokban

A kiváló fizikusok nagy és általános többsége (mert csak ez lehet az irányadó) szellemi nagyságát nem formailag meghatározott nevelési és iskoláztatási rendszernek köszönhette. Szellemüknek már gyermekkoruk óta szabad játéka volt. A kiváló fizikusok, a szónak vagy egészen szoros, vagy pedig az iskoláztatás által csak kevéssé tágított értelmében, autodidakták voltak. Értelmük fejlődése, tudásuk s nagy műveik a megelőző híres mesterek műveihez közvetlenül csatlakoznak. Ha nagy dolgokat hoztak létre, ezt annak köszönhették, hogy forrásaik nagy mesterek élő példája s művei valának. Végre mindannyian szabad emberek voltak, kik a szellem szabadságát és a tudományos meggyőződést sem egyházi, sem politikai, sem pedig társadalmi kényszernek alá nem vetették; tudásukat külső és alárendelt érdekek szolgálatába nem szegődtették s az értelem szabadságának védelmére keltek még akkor is, midőn előre láthatták, hogy a küzdelemben föl kell áldozni mindazt, amit közönségesen az élet boldogságának nevezünk s hogy a kivívandó diadal csak a martírság ideális diadala lehet.

2021. January 04., 23:21