1924. január 13-án született Paul Karl Feyerabend filozófus.

Az osztrák származású amerikai tudományfilozófus a marxizmushoz közelálló ún. "bécsi iskola" szellemében nevelkedett, később azonban a pozitivizmus irányzatát követte. Filozófiájában végül is a szigorú kritikus racionalizmus elmélete vált uralkodóvá: elvetette a formális értékek rideg sablonjait, emiatt sokan "az anarchia filozófusaként" emlegették. Nem is csoda, a következő állítások fényében ezzel mi is egyetérthetünk: „az igazán átfogó elméletek bizonyos értelemben összemérhetetlenek". Arról van szó, hogy a tudományos kifejezések jelentését az elméletben elfoglalt helyük határozza meg. Amennyiben két elmélet egymástól radikálisan különbözik, akkor ugyanazok a kifejezések mindkettőben egészen más jelentéssel bírhatnak. Például az "erő" szó Newtonnál és Arisztotelésznél egészen más dolgot jelent. Ha pedig ez így van, akkor helytelen azt gondolnunk, hogy az arisztotelészi fizika és a newtoni fizika ugyanarról a dologról mást állít. Inkább arról van szó, hogy a két elmélet másról beszél – mintha az egyik a körtéről, a másik pedig az almáról szólna. A tapasztalat sem hívható, mint döntőbíró segítségül, ugyanis a tapasztalat nem semleges. Hogy mit is tapasztalunk, elméleti meggyőződéseinktől függ. Newton és Arisztotelész követői más-más tapasztalatokkal rendelkeznek. Tézise alkalmas a tudományfejlődés racionalitásába vetett hit megkérdőjelezésére. Ha a newtoni fizika összemérhetetlen az arisztotelészi fizikával, milyen alapon mondhatjuk azt, hogy az előbbi jobb az utóbbinál? Ha pedig nem mondhatjuk ezt, akkor van-e egyáltalán értelme azt állítani, hogy a tudomány fejlődik?
A hatvanas évek vége felé írásainak stílusa és tartalma gyökeresen megváltozik. Az olvasó értelmére apelláló, észérveket használó értekező prózát színes, vibráló szóözön váltja fel. Feyerabend célja az olvasó meggyőzése – ha kell érvekkel, ha kell iróniával vagy személyeskedéssel. Fittyet hány az akadémiai jómodornak. Két könyvet jelentet meg. 1975-ben A módszer ellen, egy 1970-es tanulmány kibővített változatát és 1978-ban pedig a Tudomány a szabad társadalomban címmel. Ezekben már magát a tudományt bírálja s a tudományban testet öltő racionális gondolkodást. A bírálat részben ismeretelméleti: a tudomány és a racionális módszerek távolról sem olyan kiválóak, mint azt az iskolában belénk sulykolják. A tudomány, amely korábban a vallás egyeduralmát megdöntő felszabadító erő volt, napjainkban maga is elnyomó erővé vált. Fel kell szabadítanunk a társadalmat a tudomány diktatúrája alól.

2021. January 12., 22:52