Juhász Gyula 1883. április 4-én született Szegeden.

Élete végéig nosztalgikus szeretet fűzte e városhoz. Iskoláit szülővárosában és a váci piaristáknál végezte.
Magyar–latin szakon tanult a pesti egyetemen, ahol a diákélet egyik vezéralakja volt. Babitshoz hasonlóan ő sem kapott pesti állást. Vidéken tanított (Máramarossziget, Léva, Nagyvárad, Szakolca, Makó), a tanárságot száműzetésként élte meg.
Egyedül Nagyváradon érezte igazán jól magát,1908–11 között élt itt. Bekapcsolódott a város élénk szellemi életébe, tevékenyen részt vett a fiatal költők antológiájának, A Holnapnak (1908–9) a létrehozásában. Igen érzékenyen érintette - amúgy is depresszióra hajlamos, labilis személyiségét - Ady elutasító reagálása A Holnappal szemben.
Váradon ismerkedett meg nagy szerelmével, múzsájával, Sárvári Anna színésznővel is. Az Anna-szerelem élménye, a viszonzatlanság, elutasítás meghatározója költészetének is (Anna-versek). E városhoz fűzte Gulácsy Lajossal, a korszak kiemelkedő festőjével való művészbarátsága.
1917-ben fölhagyott a tanítással, hazaköltözött szülővárosába, majd különböző helyi lapoknál újságíróskodott és bekapcsolódott a szegedi irodalmi élet szervezésébe. A kezdeti lelkesedés után hamar kiábrándult a háborúból, megrendítette a szenvedések, a háború okozta veszteségek élménye. Gondolkodására erősen hatottak a baloldali eszmék, a forradalmak rövid időre még depressziójából is kiragadták. A tanácsköztársaság idején politikai szerepet is vállalt, nagy terveket szőtt a népművelés megszervezéséről, a színházi kultúra terjesztéséről.
Közéleti szerepvállalása miatt később őt is súlyos támadások érték. Rá is jellemző az az ambivalencia, mely kortársainál is megfigyelhető: erkölcsi kötelességének érezte, hogy a forradalmak idején szerepet vállaljon, ugyanakkor Trianon számára is az ország végromlásának, pusztulásának fenyegetését jelentette. Alkotói pályája a Nyugat első generációjával együtt indult (Babitscsal, Kosztolányival a Négyesy-szeminárium titkáraként kötött barátságot). Bár sohasem volt a folyóirat munkatársa, a magyar irodalomtörténeti hagyomány a nyugatos költők közé sorolta.
Fontos szerepe volt József Attila költői indulásában. 1923-ban ismerkedett meg az akkor szegedi egyetemista költővel. Juhász segítette József Attila első verseinek megjelenését, szellemisége, költészete hatott a fiatal költőre.
A húszas évektől súlyosbodott betegsége, valósággal menekült az emberek elől, és tudatosan készült öngyilkosságára. 1937-ben gyógyszertúladagolás következtében halt meg Szegeden.
Forrás: tudasbazis.sulinet.hu

2021. April 03., 17:49