Az első parkolóórák 1935. július 16-án kerültek telepítésre

Oklahoma City-ben, a First Street és Robinson Avenue délkeleti oldalán. A parkolásért 5 centet (mai értéken kb. 0.8 $) kellett fizetni óránként.
A belvárosi kereskedők az alacsony forgalom miatt úgy döntöttek, hogy a Kereskedelmi Kamarához fordulnak, akik a Közlekedési Bizottság elnökét, Carl C. Magee-t bízták meg a feladattal, hogy megoldást találjon az Oklahoma parkolási gondjaira.
Magee a probléma megoldására egy gépet álmodott meg, - amit napjainkban parkolóóraként ismerünk - egy eszközt, amely korlátozza a parkolás idejét. Ez nagy kihívás volt akkoriban, mivel a gépnek megbízhatóan kellett működnie minden időjárási körülmény mellett, védettnek kellett lennie a vandalizmus ellen, emellett elvárás volt a költséghatékony működés is. Az általa megálmodott parkolóóra szabadalmát 1932. december 21-én védette le.
Az első működő parkolóórát Holger George Thuessen és Gerald A. Hale tervezte. Hale és Thuessen 1933-ban kezdett el dolgozni Carl Magee felkérésére a parkolóóra projekten. Thuessen az Oklahoma Mezőgazdasági és Gépészeti Főiskola mérnökprofesszora, Hale az egyetem egykori mérnök hallgatója volt. A terveik alapján megvalósított belső szerkezetre a külső burkolatot egy helyi vízvezeték-szerelő készítette el. Az általuk tervezett automatát „Black Maria”-nak nevezték el. 1935. május 13-án Carl Magee szabadalmaztatta a „Black Maria” tervei alapján készült, saját formatervezésű parkolóóráját, mely a Park-O-Meter No. 1. nevet kapta. Az első eszközök legyártását a tulsa-i MacNick Company-ra bízta, a vállalkozás az oklahoma-i olajmezőkön alkalmazott, nitroglicerines robbantáshoz használt mechanikus időzítő gyártásával foglakozott akkoriban.

2021. July 15., 22:00