A programot Farkas Andrea művészetterapeuta vezette, akit a klub tagjai ismerősként köszöntöttek, hiszen immár tizennegyedik alkalommal látogatott el az oroszlányi Időskorúak Gondozóházába. A foglalkozás elején a jelenlévő hölgyek meséltek az elmúlt hét eseményeiről. Beszámoltak arról, hogy a Tatai Kistérségi Időskorúak Otthonában vendégeskedtek, ahol kellemes délutánt tölthettek el az intézmény Családi napján. Élő zene mellett táncolhattak, finom szarvaspörköltet nokedlivel, valamint süteményeket és szőlőt kóstolhattak. A szeptemberi időszak és a szőlő említése természetesen adta magát ahhoz, hogy a beszélgetés a szüretre és az ahhoz kapcsolódó régi emlékekre terelődjön. Ebben ezúttal is különböző korok festményei segítették a résztvevőket, amelyek megtekintése közben közösen idézték fel a szüreti időszak hangulatát.
Az időutazást egy, az 1800-as évek környékén készült festmény nyitotta. A képen a festő vélhetően egy családot ábrázolt, amelynek tagjai vidáman, mosolyogva szüretelnek. A jelenlévők figyelmét felkeltette, hogy a birtokokat nem választotta el kerítés egymástól, ami a korabeli közösségi viszonyokra is utalhatott. A mezőgazdasági munkákat gépek nélkül, kézi erővel végezték, és az ilyen alkalmakor a család minden tagja kivette a részét a munkából. A festmény színei, a megformált alakok és a békés táj kellemes érzéseket keltettek a hölgyekben.
A következő alkotáson több fiatal lány és egy legény volt látható. A fiú éppen bolondozott az egyik lánnyal, miközben társaik a szőlőt szüretelték. A festmény színei az őszt idézték, miközben a fiatalok arcán megjelenő jókedv és derű a szüreti munka közösségi, vidám oldalát mutatta meg.
Ezután egy életkép segítségével már a fotográfia világán keresztül elevenedett meg a szüret régi hangulata. A képen egy szerényebb körülmények között élő család volt látható. A viseltesebb ruházat és a kép tónusai is a család anyagi helyzetére utaltak. A jelenetet egy ökrösszekér egészítette ki, még közelebb hozva a szemlélőkhöz a régi paraszti világ mindennapjait.
A további festmények szintén a szüret körüli világot idézték meg, ám különböző ábrázolási módokon, eltérő színekkel és hangulatokkal. A hölgyek olyan festményt is láthattak, amelyen az alkotó egy szőlőfürtöt mutatott be, oldalról megvilágítva napsugarakkal. A festmény szinte érzékeltette a szőlő édeskés illatát és zamatos ízét.
A sort Pierre-Auguste Renoir híres alkotása, a Bál a Moulin de la Galette-ben zárta. Bár a festmény szorosan nem kapcsolódott a szüret témájához, vidám, közösségi hangulata mégis szépen összekapcsolódott a korábban látott képek világával.
A festmények hatására megannyi emlék, érzés és régi hangulat elevenedett fel a résztvevőkben. A képek nemcsak a múlt egy-egy pillanatát idézték meg, hanem beszélgetésre, emlékezésre és személyes történetek felidézésére is ösztönözték a jelenlévőket.
A programot hagyományosan közös éneklés zárta. Ez alkalommal is a „Nemcsak a húszéveseké a világ” című dal csendült fel, amely jókedvű, oldott hangulatban búcsúztatta a résztvevő hölgyeket. Az Idősek Klubja továbbra is elkötelezett amellett, hogy olyan élménydús, közösségépítő programokat kínáljon, amelyek hozzájárulnak az idősek aktív mindennapjaihoz, lelki feltöltődéséhez és a közösségi kapcsolatok erősítéséhez.
A foglalkozás az oroszlányi Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár munkatársainak szervezésében valósult meg.