A bécsi Theresianumban töltötte iskolaéveit, jogi és gazdasági tanulmányait követően pedig közhivatalnoki pályára lépett. A gróf 1798-ban Somogy vármegye főispánja, később országbíró-helyettes, majd 1808-ban az Aranygyapjas rend lovagja lett. Az utókor azonban Széchényit mégsem hivatali karrierje miatt, hanem gyűjtőszenvedélye és hatalmas adakozó kedve folytán őrizte meg. Már fiatal korától gyűjtötte a hungaricumokat, a magyar nyelvű és vonatkozású könyveket és egyéb kiadványokat. A gróf 1802-ben mintegy 15000 kötet könyvet, 1152 kéziratot, sok száz térképet, címereket, metszeteket és pénzérméket adományozott a magyar nemzet számára, ezzel pedig megvetette a Nemzeti Múzeum és a később róla elnevezett Országos Széchényi Könyvtár alapját. A gróf ráadásul ezzel együtt nagy gonddal rendezett katalógust is készített a gyűjteménynek. Széchényi Ferenc egészen haláláig (1820. december 13.) gyarapította a Nemzeti Könyvtárat.