Az ipari forradalom idején 1817-ben Robert Owen gyártulajdonos fogalmazta meg elsőként a munkások követeléseit, melyben a 8 óra munka, 8 óra rekreáció és a 8 óra pihenés elérése volt a cél. De nem járt nagyobb sikerrel, mert kevés volt a támogatója.
Ezután az egész világban sok helyen voltak megmozdulások:
1886-ban a chicagói munkások és az Amerikai Munkásszövetség a nyolcórás munkanap bevezetését követelte, de a tüntetést a rendőrség leverte és a munkásvezetőket kivégezték.
1889-ben Párizsban megalakult a II. Internacionálé, ahol úgy határoztak, hogy a chicagói tüntetés negyedik évfordulóján 1890. május 1-jén a munkások vonuljanak fel a nyolcórás munkaidő bevezetéséért. Az Amerikai Egyesült Államokban olyan jól sikerültek a megmozdulások, hogy 1891. május 1-jét hivatalosan is a „munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepévé” nyilvánították.
1904-ben Amszterdamban kihirdettek egy felszólítást, hogy a Föld összes országában minden munkás szervezet május 1-jén lépjen sztrájkba a nyolc órás munkaidő bevezetéséért.
A hagyományos munkásünnep fokozatosan nemzeti ünneppé nőtte ki magát a világ számos országában.
Magyarországon 1946 óta nemzeti ünnep május elseje. A munkavállalók szolidaritási napjának „a munka ünnepe” elnevezése maradt meg.