Igaz, akkor még nem óvodának hívták a kisgyerekek megőrzésére, nevelésére szakosodott helységet, hanem kisdedóvó intézménynek. A kisdedóvót fillérekből nyitotta meg, édesanyja budai bérházában, a mai Mikó utca és Attila út sarkán „Angyalkert” néven.
Brunszvik Teréz 1775-ben Pozsonyban született. Sokáig élt Oroszországban majd Svájcban. Miután egyik nővére négy gyermekével egyedül maradt, úgy döntött, ő maga keres számukra megfelelő nevelőintézetet. Utazásai során találkozott a neveléstörténet egyik legnagyobb alakjával, Pestalozzival.
Pestalozzi hatására lett Brunszvik Teréz pedagógus, aki a gyermekeknek és az ő nevelésüknek él, annak ellenére, hogy neki magának sohasem született gyermeke. Amikor Brunszvik Teréz hazatért Magyarországra és nyíltan beszélt terveiről az óvodát illetően, komoly ellenállásba ütközött. Itthon még nem készültek fel az ilyen jellegű változásra. Mégis megalakult nemcsak Magyarország, de az egész Habsburg Birodalom első óvodája, ahol azonban – angol mintára – kizárólag férfi kisgyermeknevelők tevékenykedtek. Olyan, hogy óvónő nem létezett akkor. Az első magyarországi óvoda első óvó – nevelője Kern Máté volt. A gyerekek 2-7 éves korukig tanulhattak itt. A mai intézményekhez képest óriási különbség, hogy akkor olvasni is tanították már a gyerekeket az óvodában. Ezen kívül idegen nyelvi alapokat, éneket, számolást és a valláshoz kapcsolódó ismereteket is elsajátítottak a kisded óvóban.
Hajnaltól késő éjszakáig dolgozott, a munka megszállottja volt, segített unokahúga, Teleki Blanka leánynevelő intézetének létrehozásában is.
Brunszvik Teréz összesen 11 óvodát indított az útjára, de nevéhez haláláig 80 ilyen intézmény köthető.
Nevét és emlékét városunk 1973-ban alapított óvodája is méltón őrzi.