A geometriai és matematikai problémák vizuális megjelenítése mindig fontos volt számára. 1922-től kezdve többször járt itáliai tanulmányutakon, ott, Ravello városkában ismerte meg későbbi feleségét, a svájci származású Jetta Umikert is, akivel 1924-ben Rómában telepedtek le. Két fiuk született, George és Arthur. Escher Rómából kiindulva számos utazást tett Olaszország különböző vidékein, és a meglátogatott helyszínek feltűnnek fametszetein és litográfiáin is: toszkánai kisvárosok. 1934-ben lelkiismeretére hallgatva otthagyta a fasizálódó Olaszországot, Svájcba, majd a Brüsszel melletti Ukkelbe költöztek. Ekkoriban kezdte meg annak a filozofikus, látomásos képzeletbeli világnak a kidolgozását, amely később oly híressé tette. Az itáliai élmény elemei, voltaképpen élete végéig kísérték, és megjelentek azokon a műveken, amelyekből az úgynevezett „lehetetlen konstrukcióit” három dimenzióban elképzelhetetlen, csak két dimenzióban megépíthető épületek létrehozta. Emellett 1936-os utazása során, a spanyolországi Granada, Córdoba és Sevilla városába is eljutott, itt lenyűgözte a régi mór művészek geometriai tudása és az arabok absztrakt síkelemekkel operáló tevékenységét megkísérelte a figurativitás irányába bővíteni. A téma elméleti vonatkozásait is kutatta, így került kezébe Pólya György 1924-es német nyelvű cikke a szimmetriacsoportokról. Az ötvenes években kezdte megismerni a világ, méltatást publikált műveiről a Time és a Life magazin, amerikai egyetemeken tartott előadást, múzeumok vásároltak a munkáiból, filozófusok hivatkoztak rá, albumai jelentek meg Európában és az Egyesült Államokban, de a művészettörténet-írás gyakorlatilag máig figyelmen kívül hagyja.