A világháború után első német íróként kapta meg a Nobel-díjat, Csoportkép hölggyel című művéért. Ebben a regényben a német történelmet követte végig az első világháborútól az 1960-as évekig egy nő életrajzán keresztül, ki zárdában nevelkedett, de végül egy török vendégmunkás – egy migráns – élettársa lett. 1974-ben jelent meg híres műve a Katharina Blum elvesztett tisztessége, amely a zavargások sújtotta NSZK viszonyait festi le, ahol egy kisstílű bűnözőt is terroristának kijáró rendőri készültséggel fognak el. Műveit átjárja a mély humanizmus, az emberi jogokért, az abszolút igazságért való örök kiállás. Leghíresebb regénye a Biliárd fél tízkor, egy építész dinasztia történetében kutatja a fasizmus eredetét. Egy bohóc nézetei című regényének hőse alkoholista muzsikus, aki kolduló zenésszé züllik, de nem vesz részt az össztársadalmi megalkuvásban. Böll keresztény és pacifista szemlélettel, moralizálva közelíti meg a német társadalmat. Műveiben visszatér a személyes felelősség vállalása, háborúellenes, nonkonformista nézeteit hol ironikusan, hol metsző szatíraként juttatja kifejezésre. Ő fordította le német nyelvre J. D. Salinger Zabhegyező című regényét. Életében páratlan tekintélyt szerzett, bár ellenfelei szalon-anarchistának nevezték. 1985. július 16-án halt meg, Bonn mellett.