Tolnay Klári kétszeres Kossuth-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Gyermekkorát egy nógrádi kis faluban Mohorán töltötte, 1928-ban Nyíregyházára került az Angolkisasszonyokhoz. Az apácák élete oly erős hatással volt a fiatal lányra, hogy már az első évben elhatározta, ő is az lesz.
1933 telén a családi rokon, Bókay János magával viszi a fiatal lányt Budapestre világot látni. Bókay a Budapesti Hírlap felelős főszerkesztőjeként befolyásos ember volt, bejáratos a fővárosi színházi körökbe. Rózsi egyszerre belecsöppent egy addig ismeretlen nagyvilági életbe. Színházba, bálokba járt, ekkor kezdett eltávolodni az apácaság gondolatától és elhatározta, hogy színésznő lesz. 1934-ben a Lila ákác című filmben jelent meg először néhány másodpercre a filmvásznon Tolnay Rózsi, majd apró szerepet kap Gaál Béla Meseautó című filmjében, ekkor a rendező javaslatára a Rózsiból Klári lesz. 1936-ban, a Tisztelet a kivételnek! című film forgatása után Ráthonyi Ákos, a film rendezője megkérte a kezét és Klári némi gondolkodás után igent mondott. Ez a házasság menekülés volt nem szerelem, hiszen akkoriban meglehetősen veszélyes volt egyedülálló, fiatal színésznőnek lenni.
1938. október 15-én bemutatják A francia szobalány című bohózatot, melyben Tolnay Klári a főszerepet játssza. Kirobbanó a siker, Tolnay Klári reményt keltően megérkezett a legjobbak közé.
Amikor a világháború elérte hazánkat Tolnay Klári nem vállalt többé föllépést, kizárólag sebesült katonák előtt énekelt.
1945-ben a háború után, Márai Sándor Varázs című darabját kezdték el próbálni. Az író figyelemmel kísérte a próbákat, és egyre inkább a fiatal színésznő hatása alá került. S bár Tolnay inkább mestert és példaképet látott a középkorú íróban, Márai menthetetlenül beleszeretett. A színésznő sokat tanult az írótól, élvezte a társaságát, de a kapcsolat egy pontot túl kezdett kínossá válni és abbamaradt. E beteljesületlen és egyoldalú szerelem szép emléke az író Tíz vers című költeményciklusa, melyet Tolnay Klári ihletett és 1945 karácsonyán meg is kapott szerzőjétől.
1946 szeptemberében, mutatja be a Művész Színház a Jean Anouilh Euridike című darabot, melynek két főszereplője, Tolnay Klári és egy alig húsz éves fiatal színész: Darvas Iván. Tolnay időközben az Angliába emigrált Ráthonyi Ákostól elvált, így életébe berobbanhatott a nagy szerelem, a még ismeretlen Darvas személyében. A tizenegy év korkülönbség dacára egy majd másfél évtizedig tartó szerelem és házasság lett a színpadi találkozásból. Számára Darvas Iván volt az ideális férfi, a nagy Ő. A vele való szakítás után többé nem ment férjhez, végleg leszámolt a szerelemmel. Tolnay Klári életét teljes mértékben a színház töltötte ki. Egy felsőbb sors, az Isten így rendelkezett.