A Kaliforniai Egyetem rendező szakára járt, de tanulmányait nem fejezte be. 22 évesen televíziós rendezőként indult pályája, dolgozott többek közt a Columbo sorozat néhány részén is. Karrierje kezdetén olyan rövidfilmeket készített, mint a The last gun vagy az Escape to Nowhere, melyben a második világháború katonáit gyermekek jelenítettek meg. Első nagyszabású egészestés filmje a Sugarlandi hajtóvadászat volt, melynek köszönhetően szélesebb körű ismertségre tett szert, de a nemzetközi hírnevet a Cápa (1975) hozta meg számára. A film három Oscar-díjat nyert.
1977-ben került a mozikba a Harmadik típusú találkozások. A 80-as években már sikert sikerre halmozott. 1981-ben mutatta be Az elveszett frigyláda fosztogatóit Harrison Forddal a főszerepben, melyet minden idők talán legismertebb filmje, az E.T. A földönkívüli követett. 1984-ben forgatta az Indiana Jones következő részét (Indiana Jones és a végzet temploma), amely szintén hatalmas kasszasiker lett. 1985-ben a Vissza a jövőbe produceri munkálatait látta el, majd ismét két sikerfilm, a Bíborszín és az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag következett.
Az évtizedet újabb produceri és rendezői sikerekkel zárta, ilyen volt az Örökké, az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag valamint a Vissza a jövőbe 2. A 90-es években olyan filmek produceri teendői látta el, mint a Sötét zsaruk, a Deep Impact és Zorro álarca.
Karrierjének talán két legnagyobb mérföldköveit a Schindler listája és a Ryan közlegény megmentése jelentették, mindkét filmért a legjobb rendező kategóriájában nyerte el az Oscar-díjat. 12-szer jelölték Oscar-díjra, háromszor nyerte el az Akadémia aranyszobrát, de számtalan egyéb díjjal is kitüntették.