Dömötör Tekla: Magyar népszokások
Egy nép érzelem- és gondolatvilágát, erkölcsét és hiedelmeit igen sokrétűen és beszédesen fejezik ki azok a szokások, melyek egész életét áthatják, bizonyos értelemben szabályozzák. Ezek a szokások az év ünnepeihez kötődő rituális szertartásokban éppúgy tetten érhetőek, mint az emberi élet fordulóihoz, a születéshez, kereszteléshez, lakodalomhoz és temetéshez fűződő ünnepélyes cselekvésekben. Dömötör Tekla beavatja az olvasót a magyar nép egész szokásrendszerébe, melyben a betlehemezés, a regölés, a farsangi alakoskodás, komatál-küldés éppúgy több évszázados hagyománytól szentesített helyet foglal el, mint a húsvéti locsolás és tojásfestés, a májusfaállítás, a Szent Iván-éji tűzugrás és kiszehajtás.

Vékes József: A hegedűk bűvkörében
A hangszer egy mesterien alkotott műtárgy. Esetünkben a hegedű - ami már megszólalása előtt is jól meghatározható esztétikai alkotás, megszólalása után pedig társ -segíti, vagy gátolja az előadó művészt. Végső soron azonban az áhított katarzist motiválja. Régi vitatéma, hogy a hegedűkészítés mesterség-e vagy művészet? A kérdésre kijelenthetem, hogy életforma. Tapasztalatom szerint az igazi alkotóművészeket ez a téma ritkán foglalkoztatja. Energiájukat az újabb és újabb alkotások, az anyaggal és szerszámokkal folytatott folytonos küzdelem és szerelem kötik le. Saját szakmai és emberi törekvésük megvalósításához a nap huszonnégy órája is kevés lenne, és a fennmaradó időben mindig új meg új terveket szőnek! A Kónya család minden tagja, a nagyapától az unokákig, határozott egyéniség, eredményeikről a világ számos országában szakértői testületek sora bocsátott ki dicsérő sorokat, elismerő okmányokat. Hangszereik Abaújszántótól Tatától Budapestig, Cremonától Londonig, New Yorkig, Japántól Ausztráliáig, nyugodtan mondhatjuk, szinte az egész világon, maguk helyett beszélnek, muzsikálnak.

Balogh István: Szilveszter Szilveszter
A vajdasági magyarokról szóló mű három részből áll. Az első részben a címadó hősről, a titokzatos, a jég hátán is megélő ügyes emberről, Szilveszter Szilveszterről olvashatunk. Balogh István ezzel a könyvvel a festőismerőseinek is emléket állít. A mű második részében Dobó Tihamérról, Andruskó Károlyról, Benes Józsefről, Ács Józsefről ír, és ezeknél a történeteknél is jellemző a valóság és a fikció vegyülése. A Fáklya és gyökerek címet viselő harmadik rész novellái, jegyzetei tulajdonképpen önvallomások. A szerző a saját életére utal.