Vuk, Kele, Hú, Csí és Bogáncs sokunk fiatalkorának meghatározó szereplői. Ki volt Fekete István? Az egyik legismertebb ifjúsági írónk, a Tüskevár és a Téli berek, no meg az állatregények természetbolond szerzője.
Fekete István 1900 januárjában született Göllén. Egészen kiskorától nyilvánvalóvá vált, mennyire szereti és érti a természetet, az élővilág működését. Nem csoda, hogy felnőve híres vadász és mezőgazdász lett belőle. Az akadémián töltött évek alatt már írt kisebb-nagyobb novellákat, és az írást akkor is folytatta, amikor 1929-ben megnősült, majd feleségével, Piller Edittel Ajkára költözött, ahol gazdatisztként kapott állást. 1930-ban megszületett lánya, Edit, majd két évre rá, fia, István. A holland származású Nirnsee Ferenc birtokán annyira felvirágoztatta a gazdaságot – fellendítette a tej- és sajtipart, búzamagot nemesített, díjnyertes kosokat tenyésztett –, hogy országos hírnevet szerzett. Hogy mégsem csupán gazdálkodó eredményeiről híres, azt írói tehetségének köszönheti. Eleinte vadászkalandjait jegyezte csak le, amiket a Nimród című vadászlapban rendszeresen meg is jelentettek. Majd a vadászírásokat követően Fekete István a paraszti élettel kezdett el foglalkozni. A parasztsorsokat, a falusi világot bemutató írásaival a hagyományos népiességet képviselő írók (Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza és Móra Ferenc) sorához csatlakozott. Első regénye, A koppányi aga testamentuma volt, melyet a Gárdonyi Géza társaság pályázatára írt, és amellyel első helyezést ért el. A kezdeti lendületet további sikerek követték: a Csí, a Hú, és a Vuk, valamint Zsellérek. Első regényeinek megszületése után egyre több időt töltött Pesten, írói megbízatásai ide szólították. 1940-ben a Kisfaludy Társaság soraiba választotta. Megírta élete első színdarabját, Hajnalodik címmel. A drámát telt ház előtt játszották a Magyar Színházban és a Kamaraszínházban. Az előadás a második világháború kitöréséig közel száz előadást ért meg. Ezután pedig Bánki Viktor filmrendező kérte fel egy forgatókönyv elkészítésére. Egy hét alatt megírta a Doktor Kovács István című film forgatókönyvét, amely újabb elismerést hozott. A sok elfoglaltság miatt családjával el kellett hagynia a szeretett vidéket, és Pestre költözött. A sors iróniája, hogy mire elrendezte az új fővárosi életet, akkor kezdtek épp megfogyatkozni a megbízatások. A családfő szerencsére munkát kapott a Földművelésügyi Minisztériumban, azonban az 1949-es minisztériumi tisztogatások során Fekete Istvánt sokadmagával nyugdíjaztatták. Állása megszűnésével a nélkülözés hosszú hónapjai, sőt évei köszöntöttek a családra. Könyveit nem adták ki, állandó foglalkozást sehol nem kapott, alkalmi munkákat kellett vállalnia, hogy eltarthassa családját. 1951 őszén tanári álláshoz jutott a kunszentmártoni Halászmesterképző iskolában. Itt írta meg a Kelét, valamint Lutrát. 1955-ben végre megtört a jég. A Mezőgazdasági Könyvkiadó Halászat című könyvét tankönyvként kiadta. Ezt követte a Kele, a Lutra, a Bogáncs, a Tüskevár és a Vuk. Ezzel véget ért száműzetése az ötvenes évek irodalmi életéből. 1960-ban a Tüskevárért József Attila díjjal tüntették ki. 1968-ban szívinfarktust kapott, az író egész életében rengeteg cigarettát szívott. 1969 őszén az Akadémia mátraházi üdülőjében újabb rosszullét érte, miután a gyöngyösi kórházba szállították. Hetvenedik születésnapján megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. Betegsége mindeközben egyre súlyosbodott. 1970. június 23-án érte a halál Budapesten.
Fekete Istvánt a természettel együtt élő, titkát ismerő, vele naponta találkozó ember élményei avatták íróvá. Életútját, munkásságát talán az alábbi, tőle származó idézettel jellemezhetnénk: "kerestem az utat, a patakot, a nádast, a cserszagú erdőt...s közben-megtaláltam a Hazámat."