Történetek, érdekességek, pletykák, játékok, hírek színházról nem csak színházrajongóknak.
Színházi etikett, avagy hogyan kulturálódjunk kulturáltan
Reméljük hamarosan újra beköszönthet a színházi szezon. Legfőképpen ezért – no meg persze azért, hogy a felhőtlen szórakozást ne árnyékolja be a modortalanság felhője - talán érdemes feleleveníteni a színházlátogatás alapvető illemszabályait. Az elmúlt sok-sok színházi évad alatt sikerült rengeteg tapasztalatot szereznünk a színházkedvelő, színházba járó vendégeink viselkedéskultúráját illetően. Szerencsére többségében pozitív benyomásokról számolhatunk be, de néha azért megtapasztalhattunk egy-egy nem éppen színházi alkalomhoz illő magatartási formát. Talán nem árt, ha „beszélünk” egy kicsit erről.
Öltözzünk alkalomhoz illően!
Bár mára sokat lazultak az öltözködési szabályok, színházi öltözetünket alapvetően az elegancia jegyében válasszuk ki! Ezzel megtiszteljük a nekünk játszó színészeket, de önmagunkat is. Az elegancia mértéke nyilván függ az épület és az előadás jellegétől: más típusú megjelenést kíván az Opera, és mást egy stúdiószínpad. A tornacipőt, a tépett farmert és a susogós mackót azért ilyenkor érdemes a szekrényben hagyni.
Érkezzünk időben!
A színházi érkezést a kezdés előtt legalább 10- 15 perccel időzítsük, mert így jut elég idő a ruhatárra, a mosdóhasználatra és arra, hogy kényelmesen elfoglaljuk a helyünket. Sok színházba az előadás kezdete után már nem engedik be a nézőket, így ennek tudatában alakítsuk az érkezést.
A nézőtér nem étterem!
Klasszikus színházi körülmények között a nézőtérre ételt és italt nem lehet bevinni, és ez a táskában becsempészve bár praktikusnak tűnhet, nagyfokú illetlenségre vall. Borzasztóan zavaró, ha előadás közben a ropis, chipses, csokoládés, cukorkás, stb. papírunkkal csörgünk-zörgünk. Bírjunk ki étkezés nélkül pár órát, ezzel biztosítva a zavartalan színházi élvezetet és szerepjátékot. Kivételt csupán az képez, ha valakinek egészségügyi okokból szükséges egy-egy falat, viszont akkor az valóban csak egy harapásnyi étel legyen, ne dupla sajtburger!
Arccal, ne fenékkel!
Ha középre szól a jegyünk, igyekezzünk mielőbb helyet foglalni, a szélen ülők pedig legyenek türelemmel, amíg a beljebb ülők megtalálják a székeiket. Ha a sorban már ülő néző előtt kell elmennünk, azt minden esetben arccal a néző felé fordulva tegyük. Ha előttünk mennek el, segítsük azzal, hogy mi magunk is felállunk, amíg elhaladnak előttünk.
Mobiltelefont ne!
Nem csak a mobiltelefon hangja, hanem a fénye is zavarhatja a többieket az előadás élvezetében, ezért aztán az a legjobb, ha kikapcsolva vagy némán lapul a táskában a darab végéig. „Csak” egy üzenet megírása vagy az insta gyors csekkolása sem fér bele! Nem feltétlenül elég, ha csak lenémítjuk, mert a mai okostelefonok többségénél némítás után még működik a rezgő funkció, és elég kellemetlen tud lenni, ha egy drámai, csendes jelenetnél azt halljuk, hogy a nézők soraiból valakinek ütemesen rezeg a mobiltelefonja.
Betegen jobb otthon!
Kevés rémesebb dolog van annál, mint az előadás közben folyton köhögő, orrot fújó nézőtárs, majd a végén pár baktériummal vagy vírussal gazdagabban távozni. Persze nehéz döntés nemet mondani egy régóta várt előadásra, de ezt nem csak az etikett, hanem önmagunk és mások tisztelete is megköveteli.
Ne fújjunk!
Erősen nem ajánlott a parfüm használata közvetlenül a színházlátogatás kezdete előtt. Még a legdrágább és kiváló minőségű parfümök is okozhatnak fejfájást vagy allergiát a körülöttük lévő emberek számára.
Tájékozódjunk az előadás tartalmáról!
Nagyon sok esetben előfordul, hogy a jó szándékú szülők befizetik gyermeküket egy adott színdarabra, aztán az előadás közben tapasztalják, hogy ez nem biztos, hogy annyira jó ötlet volt. Minden gyerek vérmérséklete más, van akit nem riasztanak el az ijesztő papírsárkányok, és vannak olyanok, akikkel ki kell vonulni az előadásról, mert ijedtségében elkezd sírni és ez zavarhatja a többieket. Ha előzetes megtekintésre nincs lehetőségünk, de mindenképp szeretnénk meglepni egy izgalmas színdarabbal a legkisebbeket, akkor a színházakban dolgozó munkatársaktól nyugodtan érdeklődjünk! Ne féljünk ajánlást és információt kérni a jelenleg játszott, legkedveltebb gyermekeknek és felnőtteknek szóló előadásokról.
Ne kommentáljuk!
Bármennyire is szeretjük az adott előadást és kívülről tudjuk az összes zenei betétet, ne dúdoljunk, ne énekeljünk, és ne kommentáljuk partnerünknek a fejleményeket.
Várjuk ki a végét!
A taps a művészek számára sokra értékelt jutalom az előadásba fektetett munkájukért. Udvariatlansága, ha már a színészek meghajlása alatt elhagyjuk a nézőteret, hogy minél előbb a ruhatárba érjünk. Az előadás végének közeledtével, a tapsrendnél ne kapkodjunk, készülődjünk és zajongjunk. A művészeknek, színészeknek a tapssal járó tiszteletet adjuk meg.
Végezetül, ha már megtiszteljük magunkat és partnerünket egy színházi előadás megtekintésével, akkor legyünk tekintettel másokra is, de legfőképp a színészekre, akik rengeteget dolgoznak azért, hogy magas szintű szórakoztatást nyújtsanak nekünk. Éljük át, értsük meg és élvezzük, amit kapunk az előadástól, hiszen
“A színház szép magánügy, százezer ember társaságában.”
(Szendrő József)
