Magyar színésznő, a Nemzeti Színház nagyasszonya, az egyik legnagyobb magyar tragika. Édesapja Krippel József ácsmester, édesanyja Keszey Julianna. Édesanyja korán elhunyt és nyolc árvát hagyott maga után. Apja, ácslegény volt, hajnaltól éjfélig dolgozott. A kis Mari ötéves korában elsodródott a szülői háztól, szolgáló lett belőle. Évekig szennyes szalmán hált, patkányok rágták széjjel a haját, de hamar megtalálta vigaszát: a könyvet. A munkától elcsent perceiben, a falusi küszöbre kuporodva olvasni tanult. Elemi iskolába Győrben járt az ursulitákhoz, ahol egy úriház cselédkéje volt. Iskola előtt cipőket tisztogatott, vasárnap délután pedig a gyermekekkel játszott. Később Pesten a Király utcában, majd Bécsben is szolgált. Ezután markotányosnő volt a königgrätzi csata poklában, a visszavonulás napjaiban. Ezután, hősies viselkedésével sebesültek életét mentette meg. Még ebben az évben Hubay Gusztáv társulata után ment Székesfehérvárra és statisztálni kezdett. 1867-ben már Budán játszott, 1872-ben lett tagja a budapesti Nemzeti Színháznak, amelyhez haláláig hűséges maradt. 1901-től a Nemzeti örökös tagja lett. Az első világháború alatt minden szabadidejét a sebesült katonák között töltötte, és minden jövedelmét rájuk költötte. Lakásában zsákszám álltak a szeretetadományok, amiket a harcterekre küldött. Megtakarított kis vagyonát így költötte el a háború alatt, még adósságokba is keveredett. Utoljára 1925. december 3-án lépett fel Az arany emberben, mint Teréza mama. 1926. október 5-én halt meg.
Néhány szó művészetéről: Őstehetség volt, ismereteit folyamatos tanulással mélyítette. Mindenekelőtt tragikus sorsú szerepekben tündökölt, Shakespeare nőalakjait, Antigonét, Élektrát, Lady Macbethet, formálta meg kiemelkedő tehetséggel. Összesen mintegy 300 szerepet játszott.