Kalandos élete volt, már gyermekkorában is erős testalkata volt, birkózott és súlyt emelt. Szülei mellett dolgozott de jobban érdekelte a cirkusz világa, szabadidejében artistákkal barátkozott akiktől megtanulta mutatványaikat. Édesapja tisztességes foglalkozást szánt neki, ezért Strasbourgba küldte egy ismerőséhez. Strasbourgból Párizsba utazott tovább, ahol a Renault gyárban kapott munkát, mint autószerelő. 1930-ban utazott haza és a Vidám Parkhoz tartozó varietében pankrátorként kezdett dolgozni. A társulattal Bulgáriába szerződött és "a Hortobágy bikájaként" birkózó számmal járta az országot. Hazatérése után parkett táncosként dolgozott az Arizona mulatóban, de amikor az egyik vele ízetlen tréfát űző gazdag vendéget felpofozta mennie kellett. Az útja Egyiptomba vezetett, onnan Szudánba, Libanonba, Szíriába és Törökországba, mulatókban és varietékben lépett fel. Mikor visszajött Magyarországra akrobataként és táncosként dolgozott, a fellépések között pedig paródiákkal szórakoztatta kollégáit. A Moulin Rouge akkori igazgatója felfigyelt rá és ötleteit beépítette az előadásokba. 1944-ben munkaszolgálatra hívták be, de sikerült megszöknie a doni frontról. Náci és magyar katonák között dolgozott műtőssegédként a Rókus kórházban.
1948-1951-ig Budapesten a híres bűvész, Rodolfó partnere volt a Fővárosi Nagycirkuszban. Az 1956-os forradalom után családjával külföldre költözött, Bécsben, majd Belgiumban élt és a legkülönfélébb filmekben vállalt szerepeket. 1959-ben hazatérte után a Vidám Színpadhoz szerződött, melynek nyugdíjazásáig tagja maradt. Sokszor lépett itt színpadra fiával Markos György humoristával. A hatvanas évektől évente szerepelt mozi- és tévéfilmekben, többnyire kisebb, humoros szerepekben, de például az Én vagyok Jeromos című vígjátékban ő a főszereplő.
A legnagyobb ismertségét az 1974-ben leforgatott Keménykalap és krumpliorr című 4 részes gyermeksorozattal szerezte.
1987. május 31-én hunyt el Budapesten, három nappal azután, hogy infarktussal kórházba került.