Az ENSZ közgyűlése 2012-ben a boldogság nemzetközi világnapjává nyilvánította március 20-át. Az egyre bővülő világnapok listájáról nem hiányozhat a boldogságnak szánt nap sem, hiszen, ahogy az ENSZ határozatában is áll: „a boldogságkeresés az emberi lét egyik alapvető célja.”
A boldogság nemzetközi napjának ötlete a kis himalájai buddhista királyságtól, Bhutántól származik. Az ázsiai ország a világon elsőként vezette be a bruttó nemzeti boldogság fogalmát lakosai jólétének mérésére, mondván, hogy az többet elárul, mint a bruttó hazai össztermék, a GDP.
A boldogság nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik az emberrel. Nem kapcsolatos a szerencsével, sem a véletlennel. A boldogság nem egyenlő az anyagi javakkal, és nem vásárolható meg pénzzel, nem szerezhető meg hatalommal. Nem külső eseményektől függ. Akik megtanulják, hogyan kell irányítás alatt tartani belső élményeiket, képesek arra, hogy életük minőségét meghatározzák.
Mindannyian éltünk már át olyan pillanatokat, amikor azt érezzük, hogy teljesen átszellemülünk. Ezt az érzést hívjuk „tökéletes élmény”-nek. A flow valójában egy pszichológiai állapot.
A boldogság mibenlétét a híres boldogságkutató, Edward Diener pszichológus is sok éven át kutatta. Arra a megállapításra jutott, hogy a legboldogabb emberek erős baráti és családi kötelékben élnek, és sok időt töltenek szeretteikkel.
A boldogságunk érdekében a legfontosabb tehát, a bensőséges kapcsolatok kiépítésén, és a szociális képességeink fejlesztésén dolgoznunk.
Életünk valóban fontos feladata, hogy napjainkat boldoggá tegyük, és hogy észrevegyük az élet apró örömeit. Ám ami ennél is fontosabb és nehezebb: tegyünk boldoggá másokat! Családunkat, ismerőseinket, és ismeretleneket.