1919-ben a család Budapestre költözött. Hamvas Béla 1919-és 1923 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakos hallgatója volt, majd három évig újságíró a Budapesti Hírlapnál és a Szózatnál. 1927 és 1948 között könyvtárosként dolgozott a Fővárosi Könyvtárban. Közben tanulmányokat, esszéket kritikákat, recenziókat publikált, összesen közel háromszáz írást mintegy huszonöt folyóiratban. Hamvast a második világháború alatt háromszor hívták be katonának, de ez nem zavarta abban, hogy fordítson, többek között Lao-Ce, Hérakleitosz, Konfuciusz műveit. 1943-1944-ben írta a Scientia Sacra című könyvét. A háború alatt jelent meg első esszékötete, A láthatatlan történet. 1946-ban más szerzőkkel közösen tanulmányt publikált, A téma: Lukács György címmel. 1948-ban Hamvast kényszernyugdíjazták. 1948 és 1951 között földet művelt, gyümölcsöt termesztett, kertészkedett. A Karnevál című nagyszabású regényét ebben az időben írta. 1951-től 1964-ig raktáros volt Inotán, Tiszapalkonyán és Bokodon a hőerőmű-építkezéseken. Amikor csak lehetett olvasott, fordított és írt a raktárosi munka mellett. 1964-ben véglegesen nyugdíjazták. 1968. november 7-én Budapesten halt meg. Az 1970-es évekig Hamvas művei csupán kéziratos/gépelt formában voltak hozzáférhetőek, a nyolcvanas évektől indulhatott meg újrafelfedezése. Hamvas Béla munkásságát 1990-ben posztumusz Kossuth-díjjal ismerték el.
Az oroszlányi gimnázium 2012. szeptember 1-jétől a Hamvas Béla Gimnázium és Szakképző Iskola nevet viseli.