Az egyetem előtt kétkezi munkásként és dzsessz-zenészként dolgozott. Irodalmi pályafutása költőként indult. Az ötvenes években megjelent három verseskötete hozta meg számára az elismerést. Első regénye a Tréfa a sztálinizmus visszásságaival foglalkozott. Az 1968-as prágai tavasz eseményeiben jelentős szerepet vállalt, így a bukás után elbocsátották állásából, eltiltották a tanítástól. Második regénye Az élet máshol van már Párizsban jelent meg. A nevetés és felejtés című könyve miatt megfosztották cseh állampolgárságától. Kundera meggyőződése, hogy az emberi lét új vonatkozásának felmutatása a modern regény egyik alapvető funkciója. A regényírók regényükkel új és új emberi lehetőségeket tárnak fel. Két szélsőséges út van: azonosulni a hatalommal, ahogy ezt K. tette Kafka regényében, vagy a svejki lehetőség, hogy semmit sem veszünk komolyan, még a hatalmat sem. Ő az elmélet regényírója, aki nem az emberek történetét akarja elbeszélni, hanem gondolatokét. Véleménye szerint az európai kultúra veszélyben forog, a tömegmédia, a giccs fenyegeti. Azt fenyegeti ami a legféltettebb kincsünk, egyéniségünket, eredeti gondolatokhoz való jogunkat. A regényekre nagyobb szükség van mint valaha. Tanácsa: olvassunk sok regényt, mert az egyetlen menedék, az egyéniségek paradicsoma, mely megóv a lét feledésétől. Ötvözzük az értelmet és a fantáziát. Fegyverkezzünk fel humorra, mert az kell az élethez. Csak így tudunk szembeszállni a giccsel. 2020-ban megkapta a Franz Kafka-díjat. A nemzetközi zsűri nagyra értékelte Kundera munkásságát, amelynek rendkívüli súlya van a cseh irodalomban, elismerés övezi Európában és a világban is. A díjra így reagált:”megtisztelve érzi magát a díjjal” különösen azért, mert Kafkát „magához nagyon közeli írónak” érzi.