Egykori villája ma a Bajor Gizi Színészmúzeum.
Nagyapja Görgey vezérkari főnöke volt, nagyanyja Weiss von Hortenstein bárónő. Apja, Beyer Marcell kint nevelkedett Németországban bányamérnök volt, "jó barátai" unszolására a budapesti Kálvin téren átvette a régi jó hírű Báthory-kávéházat, amibe hamarosan belebukott. Édesanyja a szlovén-olasz származású Valenčič Ágnes volt.
Az Angolkisasszonyoknál nevelkedett, majd a család anyagi összeomlása után tőlük a színitanodába ment, titkokban és 1911-ben a Színművészeti Akadémiára került, ahol 1914. március 28-án vizsgázott Szigligeti Nőuralomjában. A Nemzeti Színházban volt első fellépése a Kicsinyek című vígjátékban. Az intézménynek két évad kivételével (1924-1925 Magyar Színház) haláláig tagja maradt. 1920. augusztus 2-án Budapesten házasságot kötött a nála kilenc évvel idősebb Vajda János Ödön ügyvéddel, de a frigy 1927-ben válással végződött. 1924 tavaszán két színház is elkezdte csábítani: a Víg és a Magyar. Hevesi Sándor igazgató, látva a helyzetet, maga tanácsolta, hogy menjen csak és bármikor akar visszajönni mindig várja a színház. 1924. október 10-én Shaw Johannájában lépett fel, mint a Magyar Színház tagja, de már 1925. szeptember 1-én ismét a Nemzetinél találjuk. Október 1-én lépett fel először a Kamara Színházban, Miklós Jenő Mókusok című vígjátékában. 1928. februárjában kinevezték a Nemzeti Színház örökös tagjának. 1929. március 12-én  hozzáment Paupera Ferenc országgyűlési képviselőhöz, a Földhitelbank vezérigazgatójához akitől 1932-ben vált el. Villájában a második világháború alatt zsidókat bújtatott, itt rejtegette harmadik férjét, Germán Tibor orvosprofesszort is.
Sok kitüntetést kapott. A háború előtt a Corvin-koszorút, 1948-ban pedig a legelső Kossuth-díjak egyikét. 1951-ben a megzavarodott Germán Tibor attól félve, hogy feleségét súlyos betegségek fenyegetik, megölte, majd magával is végzett.