Hungarikum a színpadon

A magyar operett 2013-ban hungarikum lett, így lett az első és egyetlen színházi műfaj, amely elnyerte e megtisztelő címet.
Az operett szó kis operát jelent, amelyben a párbeszédek énekszámokkal és táncbetétekkel váltakoznak. Sajátossága a dallamos, fülbemászó zene, a fordulatos történet, a látványos díszlet és jelmez. A műfaj születésekor a nagyváros tömegszórakozását szolgálta, de a könnyed történettel gyakran társadalmi szatíra és gúnyos hang párosult. A műfaj bölcsője Franciaország, első igazi mestere a német születésű Jacques Offenbach, a "Champs-Élysées Mozartja", leghíresebb művei az Orfeusz az alvilágban és a Szép Heléna. A műfaj gyorsan meghódította az Osztrák-Magyar Monarchiát, a társadalom minden rétegében népszerű lett a kevésbé művelt tömegektől a nagypolgárságon és értelmiségen át a művészekig. Közben persze át is formálódott, az operett a Monarchia nemzetiségeinek zenéjéből és táncaiból - valcer, polka, mazurka, csárdás, verbunkos és cigányzene - merített, a táncbetétekben a francia kánkánt a keringő váltotta fel. A bécsi operett legnagyobb alakja ifjabb Johann Strauss volt, aki olyan népszerű darabokat jegyzett, mint "a legbécsibb operett", A denevér.
Magyar nyelven először 1860. szeptember 22-én játszottak operettet, a pesti Nemzeti Színház Offenbach Eljegyzés lámpafénynél című művének előadásával itthon is hódító útjára indult a zenés szórakoztató műfaj. Az első magyar szerzők jegyezte operett, Allaga Géza és Bényei István A szerelmes kántor című egyfelvonásos daljátéka két évvel később a Budai Népszínházban került színre.
A sikeres magyar operettre azonban 1885-ig kellett várni, amikor a kor "szupersztárja", Blaha Lujza az új műfajban is kipróbálta magát, Konti József és Deréky Antal Eleven ördög című darabjában hódítva meg a közönséget.
Magyarország hamarosan "operett-nagyhatalom" lett, Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Huszka Jenő darabjai itthon és külföldön is hatalmas sikert arattak, s máig a közönség kedvencének számítanak. Az első külföldön is sikeres magyar operett 1902-ben Huszka Jenő Bob hercege volt, ezt követte Lehár Ferenc műveinek diadalútja (A víg özvegy, Luxemburg grófja, A mosoly országa). A legismertebb magyar operett minden kétséget kizáróan Kálmán Imre Csárdáskirálynője, amelynek első világháború alatti premierje után azt írták: "az egész világ két dologtól visszhangos: az ágyúdörgéstől és a Csárdáskirálynő sikerétől". (Kálmán maga azt írta: tudja, hogy egy fél oldal Liszt partitúráiból többet ér, mint az összes operettje, de az a fél oldal magas színvonalon álló közönséget követel, ami csak töredéke a színházba járóknak. Kellenek olyanok is, akik nem szégyellnek könnyű, "csinosan öltözött és jól csengő" zenés komédiát írni.) Az operett műfaját többször temették, nevezték elavultnak, népszerűsége mégis töretlen - hogy mást ne mondjunk, a moszkvai Bolsoj is játszott már operettet, Johann Strauss A denevérjét. 2002 óta október 24-én ünnepeljük a magyar operett napját Kálmán Imre és Lehár Ferenc emlékére, ekkor adják át az évad operett színésze és musical színésze elismerést, a legígéretesebb ifjú művésznek járó Marsallbot-díjat, valamint az életműdíjat.
De hogy mi is az operett, s ezen belül a magyar operett? Könnyed, fülbemászó, de operai igénnyel megírt dallamokkal átszőtt történet, sok humorral – amelynek központi témája a szerelem, mégpedig az őrült szerelem. Párizs, Bécs és London színházai is játszottak operettet, de ma ismert, ma játszott formáját, megerősítve a legnagyobb sikereket kiváltó táncos-komikus – szubrett-vonallal, a magyaroknak köszönhetően nyerte el. A kutatók szerint nincs olyan perc, amikor valahol a világon, filmen, színpadon, rádióban vagy televízióban fel ne csendülnének magyar szerzők operett-melódiái köszönhetően Kálmán Imrének, Lehár Ferencnek, Ábrahám Pálnak és Huszka Jenőnek, és természetesen a mai magyar operett-játszásnak, hiszen mindez hozzájárult ahhoz, hogy az opera mellett az operett is nemzetközileg ismert és elismert műfajjá vált.