a dél-afrikai Transkei tartományban született Nelson Rolihlahla Mandela a Dél-afrikai Köztársaság első feketebőrű elnöke.
Hétévesen egy metodista általános iskolába kezdett el járni, később Fort Beaufortban a Healdtown Methodist College tanulója lett. 1938-ban beiratkozott a feketék számára létesített Fort Harei-University College-ba, de két év múlva kizárták az egyetemről, mert diáktüntetéseken vett részt. Nem akart hazatérni, nehogy feleségül kelljen vennie azt a lányt, akit a család szemelt ki számára, s inkább Johannesburgba ment. Itt ismerkedett meg Walter Sisuluval, az 1912-ben alapított Afrikai Nemzeti Kongresszus ( ANC) főtitkárával, aki segített neki, hogy a Witwatersrandi Egyetemen befejezhesse jogi tanulmányait. 1944-ben belépett a feketék jogaiért küzdő ANC-be, 1947-ben ennek a szervezetnek a titkára lett.
1948-ban Dél-Afrika fordulóponthoz érkezett, ekkor nyert ugyanis választást az apartheid megszigorításának ígéretével kampányoló fehér Nemzeti Párt. A hatalomra kerülésük után a lakosság körülbelül háromnegyedét kitevő feketék lakóhelyéül rezervátumokat jelöltek ki, amelyeket többségük csak akkor hagyhatott el ideiglenesen, ha máshol dolgoztak.
Mandela folyamatosan harcolt az elnyomás ellen. Tünteséket szervezett, ügyvédi irodát nyitott, hogy segítsen a jogtalanul letartoztatott feketéken. 1960-ban amikor Sharpeville-ben egy tüntetésen 69 embert ölt meg a rendőrség az ANC elhatározta, hogy a békés módszerek helyett gerilla, illetve szabotázsakciókra képes földalatti katonai szervezetet hoz létre, melynek élére Mandela került.
A CIA információinak segítségével a dél-afrikai rendőrség 1962-ben letartóztatta, és társaival együtt szabotázsakciókban való részvétel vádjával hosszú börtönbüntetésre ítélte. A tárgyaláson mondta el Mandela később híressé vált beszédét. A következő 27 évet börtönben töltötte, ebből a legtöbbet a rettegett Robben-szigeti fegyházban. Mandela a börtönben vált igazán az afrikai felszabadító mozgalom vezérévé és ikonikus alakjává. 1990-ben szabadon engedték, mivel dél-afrikát polgárháború fenyegette. Mandela megbékélésre intő nyilatkozatainak a hatására sikerült tárgyalással lebontani az apartheid-rendszert. 1994-ben megtartották az első szabad választást, amelyen a feketék túlnyomó többsége először szavazhatott. Az ANC nyerte az első demokratikus választásokat, és május 9-én Nelson Mandela lett az új parlament és Dél-Afrika első fekete elnöke.
Az apartheid-rendszer tárgyalásos felszámolásáért, de Klerkkel megosztva Nobel-békedíjat kapott 1993-ban. A faji megkülönböztetés ellenzőinek körében, Dél-Afrikában és világszerte, Mandela a szabadság és az egyenlőség jelképe.