magyar kertész- és mezőgazdasági mérnök, író, szerkesztő, médiaszemélyiség, újságíró, politikus, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa. Gazdálkodó hagyományokkal rendelkező zsidó családba született, apja – aki nem édesapja Braun Izsó, több nyelven beszélő vállalkozó és kísérletező szellemű középbirtokos, édesanyja Koch Rozália volt. Fiatalkorától kezdve a mezőgazdaság szeretetére és ismeretére nevelték. Annak ellenére, hogy nem volt apjával vérségi kötelék, Braun Izidor és fia között rendkívül szoros kapcsolat alakult ki. Alig múlt három éves, amikor már együtt mentek a határba, megtanított neki mindent a gazdaságról, hogy ő vihesse tovább a gyöngyöshalmaji földbirtokot.
Általános és középiskolai tanulmányait Gyöngyösön végezte. 1937-ben érettségizett a Koháry István Állami Főgimnáziumban. 18–20 évesen versenyszerűen lovagolt, szeretett autózni. 1941-ben kertészmérnöki oklevelet szerzett a budapesti Magyar Királyi Kertészeti Akadémián. Apja 67 évesen, 1942. július 23-án hunyt el, ekkorra már a zsidótörvények is megnehezítették a család és a gazdaság életét. Télen behívták munkaszolgálatra, ahonnan először a mauthauseni, majd a gunskircheni koncentrációs táborba került. Utóbbiból két barátjával egy nappal a tábor felszabadulása előtt megszöktek, az éjszakát a német–amerikai fronton töltötték az ausztriai Welsben. Fagyott lábbal, negyvenhárom kilósan a Bad Schallerbach szanatóriumába küldték. A holokauszt idején idősebb testvérét kivéve teljes családját elveszítette. A háború után hazatért gyöngyöshalmaji családi birtokára. Elkezdett gazdálkodni a még megmaradt területeken. Beiratkozott a gödöllői Magyar Agrártudományi Egyetemre, ahol 1949-ben mezőgazdasági mérnökként diplomázott. A kommunista hatalomátvétel (1947–1949) után internálással fenyegették meg, és minden földjét elvették. Az osztályidegen fiatalt 1949–1952 között több helyről is kirúgták, pedig többen is próbáltak segíteni neki. Dolgozott a Földművelésügyi Minisztériumban, majd onnan egy agrárgazdasági kutatóintézetbe került – Dinnyés Lajos volt miniszterelnök főigazgatása alatt –, ezután pedig a frissen megalakult Kertészeti Kutatóintézetbe vették fel rövid időre, illetve a Magyar Tudományos Akadémiának ismertetett külföldi agrár folyóiratokat. 1955–1959 között a Mányi Állami Gazdaság főagronómusa volt, majd a Fejér megyei Állami Gazdaságok igazgatósága alkalmazta őt főkertészként további öt éven át. 1964-től 1967-ig Budapesten, az Állami Biztosító főigazgatóságának szakértője volt, ahol a mezőgazdasági elemi károkat vizsgálta. Ezt követően 1981-es nyugdíjazásáig a Hírlapkiadó Vállalatnál dolgozott, ahol 1969–1981 között a Kertészet és Szőlészet főszerkesztői teendőit látta el, 1970–1981 között pedig a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tudományos folyóiratát, a Kertgazdaságot szerkesztette. Alapítója és főszerkesztője volt 1977-től a Kertészet és Szőlészet alkalmi kiadványának, a Kertbarát Magazinnak, illetve a Biza Klárával és dr. Szent-Miklóssy Ferenccel közösen jegyzett, 1989-ben megjelenő Kerti Kalendáriumnak is. 1981–2009 között a Magyar Televízió Ablak című magazinjának állandó munkatársa mint Bálint gazda. 1991–2000 között főszerkesztője az MTV Gazdaképző című műsorának. Élete fontos része volt, hogy ismereteket közvetítsen, ezért mindig tanított. 1987-ben címzetes főiskolai tanári címet kapott a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetemen. 1995-ben „A tudomány eredményeinek hasznosítása a kertészeti kistermelésben a tömegkommunikáció útján” című munkája alapján az MTA Növénytermesztési Szakbizottsága által mezőgazdasági tudomány kandidátusa fokozatot szerzett. 2020. június 21-én hunyt el.
Bálint György könyvei megtalálhatók intézményünk - az oroszlányi Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár - gyűjteményében.