Festészetet a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán tanult, 1924-ben diplomázott rajztanárként. Ezt követően Párizsba utazott, ahol kitanulta a filmkészítés fortélyait, amelyeket idehaza az 1940-es években hasznosított. 1937-ben néhány barátjával önálló vállalatot alapított Budapesten Hamza Film néven. Első produkciójuk – egyben Hamza első rendezése – 1940-ben került a hazai mozikba. 1944-ben politikai szerepet is vállalt. Bajcsy-Zsilinszky Endrével és családjával baráti kapcsolatot ápolt. 1945-ben kinevezték a Filmszakszervezet elnökévé. Ő lett a MAFIRT gyártási igazgatója is, ám mindeközben a saját filmkölcsönző vállalatát is fenntartotta. 1949-től Olaszországban és Franciaországban dolgozott. 1953-ban a Maristelle filmvállalat meghívására Brazíliába költözött, ahol folytatta rendezői tevékenységét, de festett és szobrászkodott is, főként kedvtelésből. 1987-ben látogatott először haza, 1989-ben, pedig Jászberényben telepednek le. Párizsi évei alatt ismerkedett meg – René Clair munkatársaként – az erőteljesen kibontakozó filmművészettel. Tanulmányutat tett Olaszországban és Németországban is. 1936-ban minden erejével a filmművészet felé fordult. 1937-ben saját gyártóvállalatot alapított, egy évre rá gyártásvezetői munkákat is ellátott. Játékfilmrendezőként 1940-ben Herczeg Ferenc népszerű dzsentritörtének feldolgozásával, a Gyurkovics fiúk című filmmel mutatkozott be. 1944-ig tíz játékfilmet rendezett. Magyarországon utolsó filmjét 1948-ban rendezte. Már Olaszországban forgatta a Különös találkozás – Strano appuntamento (1950) és A szép arany Tiberisz – Il bell Tevere d'oro (1951) című filmeket. Brazíliában anyagi okokból csak egyetlen filmje valósult meg (1955-ben), a Ki ölte meg Annabellát? (Quem matou Anabela?) című. Ezt követően több produkcióban is szakmai tanácsadóként vett részt. Sao Paulóban telepedett le feleségével, Hamza Lehel Máriával, aki divat- és látványterveket készített, illetve a Dél-Amerikai Magyar Hírlap „Női szemmel” című rovatában közölte írásait. Hamza képzőművészeti életműve ismert részének alkotásai túlnyomórészt Brazíliában születtek. Figurális kompozíciók mellett szín- és térproblémákkal foglalkozó, lírai absztrakt képeket, plasztikákat alkotott. Művészetéhez akkor kerülhetünk közel, ha a képek tartalmát, hangulatát tekintjük hangsúlyosnak a formai elemekkel szemben. Esetében külön lehetne szólni a változatos, tiszta színhatások meghatározó jellegéről, amely a mondanivaló tekintetében kap hangsúlyt, de sok vonatkozásban festészetének hazai indíttatására, keletkezésére is utal. Sajátos művészete egyetlen irányzathoz vagy csoporthoz sem köthető igazán. Rendszeresen kiállított Dél-Amerika különböző városaiban, 1972-től visszatért Európa kiállítótermeibe is. Első magyarországi kiállítását 1987-ben Jászberényben nyitották meg, majd a Szolnoki Galériában Borbereki-Kovács Zoltán szobrászművésszel közös tárlaton mutatkozott be. 1987-ben Jászberény Város díszpolgárává választották, majd 1988-ban megkapta a Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetést. 1989-ben feleségével hazatelepült. Egykori lakóházukban működik ma a Hamza Múzeum.