Anne Frank naplója
Anne Frank egyetlen írásával vált világhírűvé, naplójával, amelyben a második világháború egyik szörnyű tragédiájának eseményeit örökítette meg. Szüleivel 1933-ban emigrált Németországból Hollandiába, Amszterdamban telepedtek le. A családot azonban itt is utolérte az üldözés, és 1942-ben a német megszállás után egy amszterdami ház rejtekébe kényszerültek. Itt, a "hátsó traktus"-ban íródott Anne naplója. Nagy részletességgel, a világra nyiladozó értelem naivságával számol be a körülötte zajló végzetes eseményekről. A napló híven tudósít a rejtőzködő családok mindennapjairól, a túlélés művészetéről és a háborús eseményekről is, amelyeknek szerencsés végkifejletében, a szabadulás eljövetelében Anne bízott, és amelyet már nem érhetett meg. 1944. augusztus 4-én felfedezték rejtekhelyüket, és családjával együtt elfogták. Egy bergen-belseni koncentrációs táborban halt meg; tragikusan rövid élete szépségeiről az amszterdami ház romjai között megtalált napló számol be - örök mementóként. Egyedül édesapja élte túl a tábort és visszatérve Otto Frank ezzel emléket állítva lányának; gondoskodik a napló megjelenéséről.

Wolster Ichak: Küzdelmes út
Könyvtárunkban sokan keresik a valós eseményeken alapuló történeteket, családregényeket vagy családrajzokat. Igen népszerűek és a hasonló sorsok nem csak hasonló sorsú embereket érintenek meg. Íme ismét egy érdekes olvasmány:
„Egy történetet sok formában lehet elmesélni. A régmúlt emlékei filmként peregnek lelki szemeim előtt. Valóság és képzelet egyszerre játszik bele minden részletükbe. Itt azokat az élményeket próbálom leírni, amik velem estek meg, még gyerekkoromban és a soah idején. A címet: "Küzdelmes út" a Tórából merítettem. Amikor Izrael fiai kivonultak Egyiptomból, a Fáraóhoz bementek tanácsosai, és így szóltak hozzá: - Miért engedted el őket? Szükségünk van rabmunkásokra! - Nem juthatnak messze - felelt a Fáraó. - Túl küzdelmes az útjuk, előttük a sivatag és a tenger. Én is ilyen utat küszködtem végig, ahol alig láttam esélyt a túlélésre. Mégis sikerült átugranom az akadályokat, és eljutottam az ígéret földjére. Sorsom nem csupán az én és családom története, de egyben kitekintés is az akkori Európára. Tanulságom lényege az, hogy nem szabad megadni magam, harcolni kell, mert van kiút minden gondból, minden veszélyből.”

Fűzfa Balázs: Gyalogjáró történelem
Az első szöveg hőse, Simon Rozália száz és száz szülést vezetett rekkenő hőségben és hóviharban egyaránt. Szép kort ért meg, s bizony volt néhány olyan évtized, amikor elmondhatta volna magáról, hogy a kis szigetközi falucskában, Mecséren élő emberek mindegyikét ő látta meg először, amint kibújt édesanyja méhéből.
A következő "fejezet" egy második világháborús hadifogság története, mely díjat is nyert egy szociográfiapályázaton a szegedi egyetemen (80-as évek legelején), akkor tabunak számító témája miatt azonban évekig nem közölte egy folyóirat sem. Mára már sok ilyesfajta naplót, filmet, egyéb feldolgozást láthattunk, olvashattunk, de talán mégsem érdektelen, hogy egy - Mecsérhez szintén erősen kötődő - falusi asztalosmester életén hogyan gyalogolt keresztül a háború, a történelem.
A következő beszélő egy tanító-igazgató-régész ember, aki négy évtized alatt olyasvalamit hozott létre, hogy halála után nem sokkal emléktáblát is állítottak neki. Falujának apraja-nagyja az ő szellemi gyermeke; Kajárpécen valahogy más a levegő attól, hogy az emberek, Kovács József tanító tanítványai, megbecsülik a múltjukat.
Összesen öt érdekes élettörténet olvasható az alábbi szociográfiában.