Gyerekkorában táncdalénekesnő akart lenni, majd tanár. Érettségi idején egyszerre jelentkezett a tanítóképző és a színművészeti főiskolára. 1979-ben elsőre felvették a színművészetire. Marton László és Valló Péter osztályába járt, együtt Rudolf Péterrel, Nyertes Zsuzsával, évfolyamtársa volt Eszenyi Enikő, Kaszás Attila.
Már a József Attila Színházban játszott, amikor rátalált Horváth Ádám rendező-író és a televízió. Ő lett a Szomszédok-sorozat Vágási Jutkája, 1987-től 1999 végéig több mint háromszáz epizódban játszotta el a kedves, szerény tanárnő szerepét.
1983 és 1993 között a József Attila Színház, 1996 és 2002 között a Soproni Petőfi Színház tagja volt. Szentendrén él 1987 óta, itt alapított 2007-ben Száguldó Orfeum néven színházat, amely 2010-től Ivancsics Ilona és Színtársai néven működik Szentendrén, és játszik szerte az országban.
Önszántából búcsúzott el 2007-ben a Soproni Petőfi Színháztól, ahol tíz éven át játszott. Lezárt magában egy korszakot, és visszatért lakhelyére, Szentendrére, hogy új életet kezdjen. Partnere korábban az Egyesült Államokban kulturális marketinggel foglalkozott, együtt kezdtek gondolkodni a jövőn, hogy közösen színházat alapítanak. Az első években virtuális színházként dolgoztak, az új előadásokat bérelt helyen bepróbálták, aztán országjárásra indultak. Így született meg a női trilógia: Robert Harling: Acélmagnóliák, Neil Simon: Női furcsa pár, Mark Dunn: Öt nő az esőben. Idővel egyre többen kezdték megismerni és elismerni a társulatot, mely 2012-ben az Ivancsics Ilona és Színtársai nevet vette fel. Évente két-három új előadást saját erőből hoznak létre. Szentendrén tavaszi és őszi bérlettel lepik meg egyre növekvő közönségüket: vendégelőadásokkal és saját produkciókkal vegyesen. Havonta háromszor-négyszer szerepelnek Szentendrén, tájelőadásaikat vidéki színházakban, művelődési központokban, nyári fesztiválokon tartják. A darabok kiválasztása hosszabb folyamat, motorja Ilona, és mivel a színészmesterséget sem adta fel, évente egy-egy premierben játszik is.
Szentendre önkormányzata 2015-ben Pro Urbe díjjal ismerte el munkáját.