herceg bécsi német követ aláírják a kettős szövetség létrehozását kimondó okiratot. Ennek értelmében a Német Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia "kettős szövetséget" köt, amelyben a szerződő felek orosz támadás esetén kölcsönös segítségnyújtásra kötelezik magukat. I. Vilmos német császár ellenezte a kettős szövetséget. Bismarck azért vonta be az Osztrák–Magyar Monarchiát, mert attól tartott, hogy az szövetségre léphet Franciaországgal, vagy külön tárgyalhat az oroszokkal.
A kettős szövetséget osztrák oldalon sokan bírálták, főleg a liberálisok és a Habsburg-hű politikusok, köztük Franz Kuhn von Kuhnenfeld is, aki 1868–1874 között a Monarchia hadügyminisztere volt. A trónörökös, Rudolf főherceg és újságíró barátai (Moritz Szeps, Maurice de Hirsch) szintén végzetesnek tartották a Monarchia szoros elkötelezettségét a Német Birodalomhoz.
1882-ben Olaszország is csatlakozott és ezzel a hármas szövetség keletkezett.