1223. november 29-én III. Honoriusz pápa engedélyezte a
ferences rend működését.
A ferences rend egy római katolikus kolduló szerzetesrend, melyet Assisi Szent Ferenc alapított 1209-ben. Ferenc hallotta a San Damianoi kereszt szavát: „Ferenc, nem látod, hogy házam omladozik? Menj tehát és javítsd meg nekem!” 1209-ben elhatározta, hogy apostoli szegénységben folytatja életét. Durva csuhában és mezítláb, elkezdett a megtérésről prédikálni. Hamarosan többen csatlakoztak hozzá. A rend 1209-ben szóban III. Ince pápától, majd 1223-ban írásban nyert megerősítést III. Honoriusz pápától. Az új rend, amely szigorú szabályai folytán nagy hatással volt a kor szellemére, óriási arányokban terjedt az ismert világrészekben.
A rend alapszabályainak szigora idővel nagy belső viszályoknak lett okozója, és emiatt a rend több ágra szakadt. Már az alapító életében Cortonai Illés – akit Ferenc távolléte alatt a rend vezetésével megbízott – megkísérelte a szabályoknak szigorát enyhíteni, de a rend tagjainál ellenzésre talált. Ismételt kudarcok után sem hagyott fel szándékával. A rend két nagy ágra oszlott, az obszervánsokra és a minoritákra. A viszályok hosszú sora után, a szigorú fegyelem hívei (az obszervánsok – a szabályt megtartók) nagy többségben voltak, és a végleges kiegyezés alkalmával 1517-ben X. Leó pápa az obszervánsoknak adta a rend házait.




