Dömötör Tekla (szerk.): A mesemondó szikla
Honnan-hogyan-miért jött létre a világ, a Nap, a Hold és csillagok, ki találta meg a tüzet, honnan ered a szél, a vihar és az állatok, ezekre a kérdésekre keresi választ az ember ősidők óta. A természethez közel élő emberek mesével próbálnak választ adni arra, amire nem találnak magyarázatot. Így keletkeztek az eredetmesék, a világot teremtő hősök mítoszai, s így az állatmesék is, melyekben az ugrabugra nyúl meg a gyenge teknős túljár a leghatalmasabb állatok eszén. A mesemondó szikla hangját először csak két indián fiúcska hallja, de később az egész falu körülüli a sziklát, étellel kedveskednek neki, s a szikla elmondja nekik a rég volt idők történetét, a kezdeti korokét, amikor még a Nap földi asszonyt vett feleségül, s az erős indián férfi tartotta az eget, vagy a holló szabadította ki a Holdat és csillagokat egy öregember tarisznyájából. A könyv az észak-amerikai népek, indiánok, négerek, eszkimók, fehér telepesek, kanadai franciák ezerszínű mesekincsét foglalja magába.

Benedek Elek: Nagyapóéknál – egy fiú naplójából
Hat gyermek és szüleik elutaznak Pestről Székelyföldre, hogy meglátogassák rég látott nagyszüleiket. A legnagyobb fiú, Bandi naplójába tekinthet be az olvasó. Megismerheti a hegyek lábánál megbújó kicsi falu, Bacon lakóit, a helyi szokásokat és a mindennapi élet tevékenységeit, a székely falvak életét a 19. század végén. A bölcs nagyapó elbeszéléseiben szerepel a gazdag székely mondakör egy-egy darabja: a hunok sírjáról, a Szent Anna-tó keletkezéséről, az almási barlangról és a Bálványos vár építéséről szóló mondák. „Még a télen, mikor édesapa megigérte, hogy ezen a nyáron levisz Erdélybe, nagyapóékhoz, elhatároztam, hogy ami szépet látok és tapasztalok, följegyezgetem. Most, hogy itt vagyok az egyszerű ősi hajlékban, az én drága, jó apám szülőházában, eszembe jut elhatározásom s előveszem kis könyvecskémet: vajjon képes leszek-e leírni az eddig elmúlt szép napok kedves éleményeit. Édes jó Istenem, akihez imádkozom lefektemben, fölkeltemben; aki velem vagy, ha játszom; velem, ha leczkémet tanulom, te hozzád fohászkodom most is: segélj meg szándékomban!”

Kovács Ágnes (szerk.): Szegény ember okos leánya
A kötetben található tizennégy román népmese híven tükrözik az egyszerű falusi nép életét, vágyait, bajait-gondjait. Arról tanúskodnak, hogy milyen bölcs és okos, néha ravasz és fondorlatos az egyszerű ember, aki az esze és igazságszeretete által vezettetve mindig megtalálja a kiutat a nehéz helyzetekből, mindig ellátja a baját a rossz embernek és megjutalmazza a jót. A sok tündérre, sárkányra, táltosra és egyéb természetfeletti erőre pedig azért van szüksége, mert az akkori társadalmi rend korlátai között saját erejéből változtatni életén már nem tudott.