1923. december 2-án született New York-ban. Már kiskorában kiderült, hogy istenadta tehetsége van az énekléshez, de azt senki sem sejtette, hogy ez a név egyszer majd egyet jelent az opera műfajával. Az idáig vezető út azonban nem volt egyszerű, gyerekkorában anyja hajcsárként felügyelte, hogy mennyit gyakorol. Édesanyja után férje volt a másik aki egyengette útját a feszültségekkel teli operavilágban. Három oktávnyi hangja a felső E-től az alsó F-ig terjedt, így a koloratúrszoprántól a drámai szopránig mindenre alkalmas volt. Legszívesebben érzelmekben gazdag asszonyok bőrébe bújt, akik meghalnak vagy ölnek szerelmükért. Egy idő után azonban Maria már nem társ volt, hanem eszköz az aranytojást tojó tyúk a kulcs a társadalmi ranghoz és a befolyáshoz. Callas nem akarta ezt az életet, a sarkára állt és otthagyta zsarnokoskodó férjét. La Divina - Az istennő. Ez volt a beceneve. Ő volt a legek legje, aki fénykorában bármire képes volt a hangjával. Maria azonban egészen másfajta életre vágyott. Családot szeretett volna, gyereket, boldog hétköznapokat. Életének tragédiája az volt, hogy nem adatott meg számára a választás szabadsága. Több mint negyven operaszerepet éneket, és húsz teljes operafelvételt hagyott maga után. Alakításaiban Bellini, Donizetti, Rossini rég elfelejtett operái születtek újjá.
Kivételes életéről Michelle Marly: Maria Callas a díva című könyvében olvashatnak, ami megtalálható a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár állományában.