1833. december 16-án született Lotz Károly festőművész.
Az 1840-es években pesti festőiskolában, majd Bécsben folytatta tanulmányait. Mivel eleinte szobrásznak készült, először a neves bécsi szobrász Hans Gasser magánműhelyét látogatta. Hazatérése után több magyar témájú népéletképet és alföldi tájképet készített. Pusztai zivatart ábrázoló festményei a viharos ég mozgalmas, eleven, erőteljes lefestésével Bécsben is nagy sikert aratott. A lovak sajátos mozdulatainak és viselkedésének megfigyelésével és valósághű megörökítésével tűnik ki kortársai közül. Csikós és ménesképei egyedülállóak, a táji környezetben elhelyezett életképei művészetét alkalmanként az impresszionistákhoz közelítik. A Pesti Műegylet kiállításain szerepeltetett tájképeivel mind a közönség, mind a kritika körében sikereket aratott. A megrendelők igényeihez alkalmazkodó, virtuóz művészetével szinte minden műfajban otthonosan mozgott. Számos hazai festőhöz hasonlóan foglalkozott újság- és folyóirat illusztrálásával is. Az 1860-as évektől Than Mórral több magyarországi reprezentatív, monumentális falképfestészeti megbízást kapott. Első közös munkájuk a pesti Vigadó falfestményekkel történő díszítése volt, az Operaház mennyezetének kifestése, amelyre már egyedül kapott megbízást falfestészetének egyik csúcspontja. Kiváló rajztudása, dekoratív színkezelése, formabiztonsága, könnyed festésmódja a zene szárnyalását, dinamizmusát kiválóan érzékeltette a falfestményen. Sikerei nyomán még számos középület kifestésére kapott megbízást. Festészete népszerűségének oka az is lehetett, hogy mindig alkalmazkodott a díszítendő épület sajátosságaihoz, stílusához.
Az akadémikus magyar falfestészet egyik legjelentősebb képviselője 1904. október 13-án hunyt el.




