ötszörös olimpiai bajnok magyar tornász; a magyar tornasport legeredményesebb versenyzője 1921. január 9-én született Budapesten.
Családja zsidó származású volt és Klein Ágnes néven anyakönyvezték. Szülei 1911-ben a VI. kerületben kötöttek házasságot. Édesapja a holokauszt áldozata lett. A Nemzeti Torna Egylet színeiben kezdte meg a sportpályafutását. 18 évesen mutatkozott be a magyar válogatottban. 1940-ben nyerte első magyar bajnoki érmét. A háborút Szalkszentmártonban, hamis papírokkal vészelte át. Az 1948. évi nyári olimpiai játékokon a válogatott csapat tagja volt, de egy szalagszakadás miatt nem vehetett részt a versenyen. 1949-ben négy aranyérmet nyert a főiskolai világbajnokságon. Az 1952-es olimpián a talaj bajnoka volt, ezenkívül egy ezüst- és két bronzérmet nyert. 1954-ben felemás korláton világbajnokságot nyert. 1956-ban három szeren (talaj, gerenda, felemás korlát) és a kéziszercsapatban nyert olimpiát. Közvetlenül az '56-os olimpia után Ausztráliában, majd 1957-ben Izraelben telepedett le, ahol főiskolai tanár és edző volt. Izraelben a nemzeti tornasport fejlődéséhez jelentősen hozzájárult a tornászképzésben és tornatanárképzésben. 1958-tól 1980-ig az izraeli tornászválogatott edzője, 1959-től 1960-ig az olasz tornászválogatott edzője volt. 1983-tól 1988-ig izraeli kluboknál edzősködött. 1957-től 1980-ig az izraeli Testnevelési Főiskola tanára volt. Nemzetközi versenybíróként is dolgozott. 1990-től egyre több időt tölt szülőhazájában, lényegében már Magyarországon él. 2002-ben került be az International Gymnastics Hall of Fame-be. Tarics Sándor 2016-ban bekövetkezett halála után ő lett a legidősebb még élő magyar olimpiai bajnok. A finn Lydia Wideman halála óta egyben ő a legidősebb élő olimpiai bajnok is. 2021. január 9-én ünnepelte 100. születésnapját, amely alkalomból Orbán Viktor és Benjámín Netanjáhú, Magyarország és Izrael miniszterelnöke is felköszöntötte. A Magyar Sportújságírók Szövetsége életműdíjjal ismerte el pályafutását. 2021 januárjában róla nevezték el az UTE tornacsarnokát.