Prózái máig töretlen népszerűségnek örvendenek. Legismertebb műve az 1951-ben megjelenő Zabhegyező. A regény nyersen és érzékletesen mutatja be a New Yorkban bolyongó tinédzser kamaszkori útkeresését, dilemmáit és undorát a felnőttek világától. De vajon mi lehet Salinger titka, és miért találja meg őt mindegyik generáció? – A Zabhegyező kanonikus mű, minden kamasz, akit érdekel az irodalom, előbb-utóbb találkozik vele. Az író szerint a regény azért lett olyan népszerű, mivel a fiatalkori magányról, mint közös tapasztalatról beszél. Az ember, amikor gyerekkorában magányos, azt hiszi, biztos vele van a baj, később azonban megtapasztalja, hogy a magány valójában kollektív élmény. Az évek során Salinger műve sokak számára az úgynevezett „egyetlen könyvvé” vált, olyan világmagyarázattá, amely eligazít az életben. A könyv jelentőségét hasonlóan látja Barna Imre is, aki 2015-ben újrafordította a Zabhegyezőt Rozsban a fogó címen. – Igaz, hogy Salinger főhőse egy tizenhat éves srác, de ő ugyanolyan fontos világirodalmi alak mint a Közönyből Mersault vagy a Bűn és bűnhődésből Raszkolnyikov – mondja az író, aki szerint a könyv nem ifjúsági regény, hanem egy egzisztencialista mű, amely a legfontosabb létkérdésekkel foglalkozik, nem véletlenül vált kultikus művé. A Salinger-kötetek megjelenése szigorú szabályokhoz kötött: műveiből nem készülhet adaptáció, a könyvek borítóján csak a szerző neve és a mű címe szerepelhet, fülszöveget nem lehet hozzájuk írni. Az örökös, Matt Salinger szerint a borítókon szereplő rajzok, feliratok, valamint hangoskönyv esetén a színész hanghordozása az eredeti szerzői szándéktól távol álló értelmezést tesz lehetővé, így azokat nem engedélyezheti, hiszen a szerzőt már nem kérdezheti meg a véleményéről.
Az író könyvei - Zabhegyező Franny és Zooey, Magasabbra a tetőt ácsok – megtalálhatók a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Könyvtár állományában.