legelismertebb szerzőjének három regényét ajánljuk olvasásra.

Tamási Áron: Bölcső és bagoly
„Életrajzom regénye három könyvre fog rúgni"- tervezte Tamási Áron. Az első rész, mely a Bölcső és Bagoly címet viseli, a farkaslaki gyermekkort idézi. Azt az utat meséli el benne, „mely egy falusi székely házból indul el, s majd később a magyar és a tágabb emberi világba vezet". Megismerkedünk a falu keletkezésének legendájával, a környező községekkel, a székelyek eredetével, az író őseivel. A könyv az első emlékezetes betegségtől az elemi iskola végéig mutatja be hősét. Gyermekkori csínyek, szorongások, ráeszmélések mögül kirajzolódik a felnőtteket kritikával szemlélő, a munkát korán megtanuló és jókedvvel végző kisfiú embersége.

Tamási Áron: Czímeresek
„Harapós, kölyök szél fújdogált, az ég alján meggyúlt körül a sűrű pára, majd a kedélyborzoló csendben szemlátomást úszott a város felé. A hegyek színe is barnavörös lett, mint a ragadozó állatoké.” Ezzel az időjárás leírással kezdi a könyvét Tamási Áron. A regény az első világháború utáni Kolozsvárra és környékére kalauzol el bennünket. Mi lesz Erdély sorsa? Meg lehet-e teremteni önállóságát? Megkezdődik a román betörés…
A szerző regényes korrajzában a történelmi, társadalmi hátteret, a kor atmoszféráját idézi fel.

Tamási Áron: Szülőföldem
1939-ben jelent meg a Szülőföldemen című mű, mely az Amerikából a falujában hazautazó író vallomása. Ez a könyv nemcsak a szülőföld szeretetéről, hanem kisebbségi sorban élőkkel való sorsvállalásról is szól. A Tamási család a székelység sorsának jelképét adja, miközben a leírt jelenetek, helyzetek, a kedves vagy riasztó tapasztalatok mögött ott van az éber figyelem, amely azokat az erővonalakat kutatja, amely az erdélyi népek összetartozását, szükségszerű békés egymás mellett élését sejtetik egy boldogabbnak remélt jövőben. A második világháború után a mű „tiltólistára” került, sokáig nem jelenhetett meg. Második, hasonmás kiadását csak 1986-ban Baselban adták ki.