jamaicai énekes, gitáros, dalszerző és emberi jogi aktivista, 1945 február 6-án született Jamaicában. Minden idők legismertebb reggae zenésze. Dalainak vannak politikai tartalmú részei is, de főként azt öntötte dalba amit látott, gondolt. Zenéjén keresztül elősegítette a rasztafarianizmus világméretű elterjedését. Marley gyermekkorában sokat szenvedett a faji megkülönböztetés miatt, félvér mivolta számára is faji, identitásbeli kérdéseket vetett fel. Tizennégy esztendősen otthagyta tanulmányait, mivel magával ragadta a rhythm and blues és a tradicionális afrikai népzene keverékéből felépülő reggae. Mostohatestvérével, Bunny Wailerrel és Peter McIntosh-sal 1962-ben már elkészítették első felvételeiket, a "Judge not", és a "One cup of coffee"-t. Ekkor még nem keltenek nagy feltűnést, később Bob Marley posztumusz albumán, a "Songs of freedom"-on jelennek meg. 1963-ban megalakult a The Teenagers együttes, mely rengeteg módosítás után The Wailers néven érte el a világsikert. 1966-ban feleségül vette Rita Andersont, akivel az Egyesült Államokba költöztek, ahol az akkor még ismeretlen tehetség egy ideig DuPont-cégnél és a Chrysler-gyár futószalagjánál dolgozott. 1968-ban Marley visszatért Kingstonba és elindult a világhírnév felé. Remek évek következtek a zenekar számára, mivel rengeteg közös munkát sikerült készíteniük Lee „Scratch” Perryvel és a londoni JAD Recordsal. Az igazi áttörés azonban 1972-ben, az Island Recordsszal kötött szerződésnek köszönhetően következett be. Bob Marley és együttese a Catch a Fire és a Burnin' című lemezek megjelentetése után Jamaicán kívül is komoly hírnévre tett szert, az utóbbi albumon található I shot the sheriff pedig a slágerlisták élére tört, miután Eric Clapton feldolgozást készített belőle. A Wailers hamarosan turnémeghívást kapott az Egyesült Államokba. A sikerek ellenére az együttes 1974-ben feloszlott, Bob viszont nem adta fel, megtartva a régi formációt az új tagokkal létrehozta a Bob Marley and the Walierst. Népszerűségük a tetőfokra emelkedett, sorra adták ki az albumokat. 1974-ben, a No Woman No Cry című számmal a Wailers eljutott odáig, hogy önállóan, más sztárok közreműködése nélkül alkosson világslágert, az 1976. évi Rastaman Vibration album pedig már négy hetet töltött az Egyesült Államokban a Billboard Top 100 listáján. Egyre növekvő népszerűsége okán az előadó a jamaicai közéletben is jelentős szerepet vállalt be. Az 1979-es Survival című album dalai az afrikai nemzetek szabadságküzdelmét helyezték a középpontba, az utolsó lemez, az Uprising pedig többek között a Redemption Songgal a rasztafarianizmus gondolatait közvetítette. Az utolsó lemez megjelenésekor már súlyos beteg volt. Állapota ellenére a zenész még vállalta az Uprising című album megjelenése alkalmából szervezett turnét, ám 1980 szeptemberében, nem sokkal pittsburghi fellépése után kénytelen volt kórházba vonulni. 1981. május 11-én hunyt el Miamiban. Hamvait özvegye akarata szerint 60. születésnapján, február 6-án helyezték örök nyugalomra Etiópiában.