vegyészmérnök, első magyar illóolajgyáros aki meghonosította a Tihanyi Levendulát.
1926-ban a tihanyi apátságtól bérbe vett egy 125 holdnyi területet, ahol megkezdte a munkát. A terület kiválasztásában az is szerepet játszott, hogy talajtani és klímaviszonyait is tekintve Magyarország egyik legalkalmasabb területéről van szó. A magokat Franciaországból szerezte be, és rövid idő alatt világviszonylatban is elismertté tette a tihanyi levendula nevét. A palántákat Budakalászon nevelték, az első aratásra 1931-ben került sor. Nevéhez fűződik a magyar illóolajipar megteremtése, a paprikamalmokban melléktermékként keletkező őrlési hulladék gyógyszeripari jelentőségének a felismerése és különböző szappanillat-kompozíciók megteremtése is. 1949-ben budapesti gyárát államosították, rövid ideig börtönbe is került, majd ezt követően 1963-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig különböző hazai kutatóintézetekben többféle beosztásban folytatta munkáját.