Erdélyi református családból származik. Marosvásárhelyen járt iskolába, azonban a Bolyai Farkas Líceumban folytatott tanulmányait a negyedik osztály elvégzése után, 1920-ban abba kellett hagynia. 1926-ban átköltözött Magyarországra, ahol a Ganz gyárban helyezkedett el asztalosként; emellett négy év alatt érettségit szerzett a budapesti református főgimnáziumban. 1930-ban felvételt nyert az Iparművészeti Iskolába, 1935-ben végzett, s tehetsége folytán azonnal folytathatta tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Mestere Bory Jenő lett, akinek négy éven át tanársegéde is volt. Ő tervezte az 1937. évi párizsi világkiállítás mindkét magyar plakátját, 1938-tól rendszeresen részt vett a Műcsarnok kiállításain, többször nyert pályázatot, 1940-ben pedig a római Collegium Hungaricum állami csereösztöndíjasaként kijutott Rómába. 1940–41-ben Rómában tanult és dolgozott, ekkor készítette Flóra, Primavera, Pieta, Szent István című szobrait. Római alkotóperiódusa lezárása után, 1943-ban családjával együtt visszatért Magyarországra ám pályája nem bontakozhatott ki. A második világháború végén behívták katonának, ahol szovjet hadifogságba esett, ahonnan csak 1948. július 29-én térhetett haza. Alkotókedve a fogolytáborban is megmaradt, azonban egészsége megromlott; hazatérése után két évet betegeskedett. 1950-ben mintakészítő asztalosként helyezkedett a Soroksári úti Fémáru és Szerszámgépgyárban, emellett alkalmanként ipari formatervezést végzett. Csak 1956-ban kapott két dombormű elkészítésére megbízást, emellett több plakettet mintázott. Később a Képzőművészeti Alap Kivitelező Vállalatnál helyezkedett el, ahol szobrok kivitelezésével, kereste kenyerét. 1959-ben elkészítette a Czabán Samu, 1966-ban a Gyógyítás, majd a Frankel Leó domborműveket. 1968-ban a Műcsarnokban kiállított 15 alakos, sodró erejű Dózsa fa domborműve nagy sikert aratott, A még dinamikusabb, ugyancsak fába faragott ötméteres, az 1919-es forradalmat ábrázoló domborművét a III. kerületi Pártbizottság vásárolta meg. A római iskola harmadgenerációs alkotójának számító Ugray György művészetének középpontjában az emberi alak állt: klasszikus ihletésű, realista szemléletű szobrászatának legfontosabb megvalósult művei a történeti tematikát feldolgozó domborművek. 1971-ben hunyt el gyógyíthatatlan betegségben.