nyilvánította a tuberkulózis (TBC) elleni harc világnapjává, annak emlékére, hogy Robert Koch 1882-ben ezen a napon jelentette be a tbc kórokozójának felfedezését. A tuberkulózis pusztító kór volt, egykor minden negyedik ember ebben a betegségben halt meg. A tuberkulózis a történelem során az egyik legtöbb halálesetet okozó betegség volt, ma már gyógyítható. Általában összefüggésben áll a helytelen táplálkozással és a rossz életkörülményekkel, ezért teljes joggal a nyomor betegségének nevezik. Az ellene való küzdelemben nagy előrelépést jelentett a védőoltás megjelenése és a tüdőszűrés elterjedése, ami már önmagában segítette a megelőzést, az időben való felismerést. A kór ma már gyógyszeresen jól kezelhető, és bár vannak rezisztens törzsei, korszerű gyógyszerekkel már azok is legyőzhetők. A gümőkórt vagy tuberkulózist a mycobacterium tuberculosis okozza. Ez a baktérium a központi idegrendszert, a nyirokrendszert és a keringési rendszert is megtámadhatja, a leggyakrabban azonban a tüdőt betegíti meg. A tbc kórokozójával a világnépesség csaknem harmada, mintegy kétmilliárd ember fertőződött, de a túlnyomó többség immunrendszere féken tartja a cseppfertőzéssel terjedő kórokozót. A tuberkulózis kezelés híján halálos lehet, de a kezelt beteg - a gyógyuláshoz féléves szigorú gyógyszerszedés szükséges - 1-2 hónap múlva már nem terjeszti a betegséget. Bár a halálesetek 95 százalékát a fejlődő országokban regisztrálják, a baktériumok visszatértek a gazdag országokba tünetei - a láz, fáradtság, étvágytalanság, éjjeli izzadás - sok más betegség kísérői is lehetnek.