magyar szobrász és érem művész. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia levelező tagja. 1958-ban végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Szabó Iván volt a mestere. 1954 és 1964 között általános iskolai rajztanárként is dolgozott. 1965-1966-ban a hódmezővásárhelyi művésztelepen, 1969-től haláláig a szentendrei művésztelepen élt és alkotott. Kisplasztikákat, portrékat és érmeket készített, de monumentális köztéri alkotások is készültek műhelyében, köztük a Merengő kislány c. alkotás, amelyet eredetileg 1964-ben állítottak fel Siófokon. Az 1990-es évek második felében került sor a szobor restaurálására, a művésznő vállalta el a munkát, de halála miatt erre már nem kerülhetett sor, s a művésznő férje Rajki Lászlót kérte meg a restaurálás befejezésére. A Merengő kislány c. szobor restaurált változatát újra felállították Siófokon.
Alkotásainak anyaga a bronz, de dolgozott kővel is, köztük a Merengő kislány, Anya gyermekével (1975) c. köztéri szobrai mészkőből készültek. 1955 óta kiállító művész, rendszeresen szerepeltek alkotásai a hazai és külföldi tárlatokon. Művészetének központjában az ember állt. Nagyfokú érzékenységgel, empátiával, lírai hangulatú műveket alkotott. Sajátos finom humor, játékosság jellemzi legtöbb alkotását. A hazai éremművészet egyik kiemelkedő alakja. Számos emlékérem és plakett alkotója, köztük Gyógyszerész-érem, Qualitas Galéria plakettje, Lotz-érem, Bedő Albert emlékérem.