Apja halála után örökölte a család pesti és pozsonyi nyomdáját. Bölcsészeti tanulmányok után rövid ideig katonáskodott, majd Bécsben kitanulta a könyvnyomtatást. Nyomdái tényleges vezetését 1824-ben vette át. 1833-ban Magyarországon elsőként ő készített színes nyomatot. Az 1838-as pesti árvíz idején számos ember életét megmentette, ezért a város díszpolgárává választották. 1840-ben Heckenast Gusztáv könyvkereskedővel társulva Landerer és Heckenast néven nyomda és kiadóvállalatot alapított, amely Magyarországon az első, modern értelemben vett nagy teljesítményű nyomdaipari vállalkozás volt. Landerer jó kapcsolatot tartott a bécsi udvari körökkel és az osztrák titkosrendőrséggel is, így mikor a vállalkozás 1841-ben megindította a Pesti Hírlap kiadását, Metternich herceg javaslatára a lap szerkesztésére Kossuth Lajost kérte fel. Metternich arra számított, hogy ezzel a politikai fogságból éppen kiszabadult Kossuth Lajos tevékenységét a cenzúra keretei közé szoríthatja. A számítás nem vált be, ezért 1844-ben a bécsi udvar nyomására Landerer kiprovokálta Kossuth lemondását a szerkesztői posztról. 1848. március 15-étől kezdve együttműködött a forradalmiakkal, az ő nyomdájában nyomtatták ki cenzori engedély nélkül a 12 pontot és a Nemzeti dalt, megvalósítva ezzel a forradalom egyik legfontosabb vívmányát, a sajtószabadságot. Később az általa berendezett bankjegynyomdában készítették a Kossuth-bankókat. A bankjegynyomda követte a kormányt Debrecenbe, Szegedre és Aradra, majd a szabadságharc végén Lugoson működött. A világosi fegyverletételt követően bujdosni kényszerült, és visszatérése után sem vehetett részt vállalkozása irányításában. A nyomda Landerer Lajos halálát követően még kilenc évig Landerer és Heckenast néven működött, majd 1863-tól nevében is Heckenast Gusztáv vállalkozásává vált. 1873-ban ebből a vállalkozásból alakult meg a Franklin Társulat.