Athanasziosz 295 körül született Alexandriában. 325-ben Alexandrosz püspököt kísérte el a niceai zsinatra, ahol sikeresen szembeszállt az ariánusokkal. Sándor püspök halála után választották püspöknek. Hívei körében megszilárdította a niceai hitvallást, melynek legfontosabb tétele, hogy kimondja, Jézus Krisztus egylényegű az Atyával. Ezzel szemben az ariánusok azt mondták, hogy hasonló lényegű. Emiatt Arianust és követőit eretneknek nyilvánították, és kizárták az Egyházból. Atanáz a keresztény élet elmélyítésén munkálkodott, jó kapcsolata volt a szerzetesekkel. Etiópia és Arábia lakóit próbálta megtéríteni. Atanáz hajlíthatatlannak bizonyult, nézetei miatt több alkalommal száműzetésbe kényszerült. A folytonos száműzetések, menekülések zaklatottá tették életét, de ennek ellenére is sokat írt. Művei teológiai tartalmúak és leginkább a Szentírásra támaszkodnak, nem filozófiai fejtegetések. Öt évtizeden át töretlen erővel képviselte a niceai hitvallás tételeinek igazságát. Bár hajlíthatatlanság jellemezte, de képes volt a nyitottságra, új felismerésekre is.