orvos, belgyógyász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a magyar orvostudomány egyik megalapítója, a tuberculosis elleni küzdelem atyja. Orvostanhallgatóként részt vett a szabadságharcban, mint alorvos, majd honvéd főorvos. 1851–52-ben műtősnövendék volt Bécsben, de a szabadságharcban való részvétele miatt innen és Pestről is száműzték Nagykállóba, ahol 1852-től orvos, 1861-től Szabolcs vármegye főorvosa lett.1866-ban kinevezték a belgyógyászat tanárává, majd miután megszervezte az I. belklinikát 1908-ig – nyugdíjba vonulásáig – ennek igazgatója és tanára volt. Részt vett az egészségügyi reformintézkedések kidolgozásában. Előadásaiban, szakirodalmi tevékenységében a leghaladóbb, legkorszerűbb tudományos nézeteket érvényesítette. Önálló tudományos eredményei főleg a mellkasi betegségekkel kapcsolatosak. Elsők között foglalkozott a relatív szívbillentyű elégtelenséggel. Kezdeményezésére indult meg a tuberkulózis elleni küzdelem. A belgyógyász, egyetemi tanár emlékét ma is őrzik Nagykállóban. A Korányi Frigyes Emlékház helytörténeti gyűjtemény formájában, valamint az egyik helyi gimnázium is a nevét viseli. Az iskola előtt kialakított téren pedig a róla készült mellszobor található. Korányi Frigyes szülőháza egy fésűs beépítésű klasszicista eredetű lakóház, amely az 1700-as évek végén épülhetett. 1971 óta emlékházként funkcionál. A házban orvostörténeti kiállítás található. A nagy orvos emlékeit őrzi a szoba, ahol született, itt üveges vitrinekben láthatjuk családi és személyes tárgyait.