Ősei dél-franciaországi parasztok voltak, a család neve eredetileg Balssa volt. Az író nagybátyja Louis Balssa, megölt egy lányt, ezért kivégezték. Apja Bernard-François ezért megváltoztatta nevüket Balzac-ra, később önkényesen odafűzte a nemesi eredetre utaló de szócskát, és kisajátított magának egy régi nemesi címert is. Balzacot anyja eltaszította magától, mondván, hogy kényszerházasságból született. Az író egész életét meghatározta gyermekkori elhanyagoltsága. Középiskolai tanulmányainak végeztével jogot hallgatott, majd egy ügyvédi irodában gyakornokoskodott, de 1819-ben felhagyott a jogi pályával. Elhatározta, hogy író lesz. Mivel meg is kellett élnie ezért, megélhetési íróvá vált, eleinte kénytelen volt különböző álneveken romantikus ponyvaregényeket írni. Állandóan adósságai miatt napi 16 órákat kellett dolgoznia. Sokszor annyit írt, hogy összetévesztette a valóságot a megírt történeteivel, igazi ismerőseit pedig regényeinek szereplőivel. A gyors munkatempó miatt számos regényét át kellett írnia az első kiadások után, mert rengeteg pontatlanságot és hibát tartalmaztak. Balzac csodálatos történeteket írt, rendkívül jól megfogalmazva, viszont sohasem tanult meg helyesen írni. Már az iskolában komoly gondjai akadtak a helyesírással, és később a regényeinek írásánál is. Szinte minden káros szenvedélynek hódolt. Dohányzott, mértéktelenül ivott és evett, és a megfeszített munkatempó miatt olykor naponta 50 csésze kávét is megivott, mert ajzószernek tartotta, és ihletet is várt tőle. Balzac nem volt vonzó férfi. Ennek ellenére a nők rajongtak érte, ám úgy vélte, hogy nem önmagáért szeretik őt, hanem csak a hírnevéért. Balzac az 1841-ben Emberi Színjáték gyűjtőcímet kapó, 95 hosszabb-rövidebb regényt és elbeszélést tartalmazó folyamának előbb a Társadalmi tanulmányok címet adta. Ezen belül három ciklusba rendezte regényeit: Erkölcsi tanulmányok, Filozófiai tanulmányok és Elemző tanulmányok. A gyűjtőcímek megtévesztők: regényei céljának a „társadalmi élet törvényszerűségei”, valamint az emberi szenvedélyek tudományos igényű pontos ábrázolását tartotta. Életében egyszer volt szerelmes, egy férjes asszonyba, Eveline Hanska grófnőbe. 1842-ben meghal Madame de Hanska grófnőnek a férje, Balzac Ukrajnába utazik, ahol 1850-ben feleségül veszi hölgyet. Nemsokkal esküvője után súlyos látásromlás állt be nála, mely valószínűleg a cukorbetegség szövődménye. A rendkívül erőltetett életmód és munkatempó következtében 1850. augusztus 18-án meghal.