Az életműve zömét adó fúvós hangszerekre írott művei révén világszerte az egyik legjátszottabb 20. századi magyar komponista. Igyekezett a hangszercsalád valamennyi tagját előadási és pedagógiai célú darabokkal ellátni. Zeneszerzői tanulmányait 1946 és 1951 között a budapesti Zeneakadémián Viski János növendékeként végezte. 1950–1951-ben az Ifjúsági Színház karmestere volt, 1951-től 1966-ig a Nemzeti Színház zenei vezetőjeként, majd 1974 és 1979 között a Fővárosi Operettszínház zenei igazgatójaként tevékenykedett. Élete további részében független zeneszerző volt. Életműve meghatározó része a fúvós hangszerekre írott versenyművek. 2007. március 7. hunyt el Budapesten.
Művei közt megtalálhatók az operák (Az asszony és az igazság, Bösendorfer, Dunakanyar), a balettek (A cédrus), az oratóriumok, a versenyművek, a zenekari és fúvószenekari darabok, vonósnégyesek és fúvósötösök, egyéb kamara- és szólókompozíciók, de számos film, tévé- és rádiójáték, valamint színházi produkció kísérőzenéje is az ő nevéhez fűződik.