skót misszió mártírja”. Életének meghatározó eleme volt a vallás és az iskola. 20 éves korában kezdett el gyülekezetének templomában, a vasárnapi iskolában tanítani. Az 1930-as évek elején részt vett a Skót Egyház Zsidó Missziós Bizottságának egyik ülésén, és rájött: missziós munkát szeretne végezni. 1932-ben jelentkezett egy hirdetésre, amelyben a budapesti skót misszió leányotthonába kerestek igazgatónőt. Ehhez meg volt minden képesítése: házvezetőnői oklevele és német nyelvtudása, tanításai tapasztalata is. Az iskola hátrányos helyzetű, de kiváló tanulmányi eredménnyel rendelkező diákokat vett fel. A gyerekek többsége árva vagy félárva volt. Bár a misszió nem titkolt célja volt a térítés, Haining nem támogatta a kislányok „erőszakos” áttérítését, és az iskola is azon az állásponton volt, hogy a lányok elsősorban ismerjék meg saját vallásukat. A diákok szerették Jane-t, aki nagy empátiával és szeretettel fordult feléjük – többeknek közülük hivatalos gyámja is lett. Az 1940-es évek elején bújtatta és menekítette a zsidó tanítványait és azok családját, amiért 1944 áprilisában a németek Auschwitzba hurcolták, ahol mártírhalált halt. A pesti alsó rakpart egyik szakaszát róla nevezték el.