aki 25 éves korára az Egyesült Államok egyik legnagyobb olajfinomítójának tulajdonosa volt, 31 évesen már a világ legnagyobb finomító kapacitása az övé volt, 39 évesen pedig az Egyesült Államokban finomított olaj 90 százalékát az ő üzemeiben állították elő. Anyja egy egyszerű, vallásos asszony, apja pedig házaló ügynök volt. Annyi pénzük azonban mindig volt, hogy ne haljanak éhen, de ahhoz ez soha nem volt elég, hogy megélhetésüket biztosnak mondhatták volna. John egy New York melletti családi farmon dolgozott és fiatalabb testvérére vigyázott. Az iskolában gyengén tanult, de a számokkal jó barátságba volt. Amikor kimaradt az iskolából elvégzett egy három hónapos kereskedelmi gyorstalpalót. Megtanulta a könyvelés és a banküzemtan alapjait, aztán 16 éves korában a Hewitt & Tuttle feldolgozó cégnél könyvelő segédként kezdte karrierjét. 1870-ben alapította Henry Flaglerrel a legendássá vált amerikai olajmonopóliumot, a Standard Oilt. A vállalat 1911-ben szűnt meg, amikor is az amerikai Legfelsőbb Bíróság a trösztellenes törvények értelmében illegális monopóliumnak nyilvánította és elrendelte feldarabolását. A cégnél egy kézben összpontosult a kitermelés, a logisztika, a kis- és a nagykereskedelem. A konkurenciát az alacsonyabb árakkal szorították ki a piacról. Amikor 34 kisebb vállalatra feldarabolták a céget csak növelte a vállalkozás értékét. 58 évesen visszavonult az aktív üzlettől, ekkor ő volt az USA leggazdagabb embere. Mindenkin keresztülgázolva építette ki olajmonopóliumát. Csak a pénz és a profit érdekelte. Stabilizálta az olajbizniszt, ezzel több tízezer családnak biztosított munkát, és hatalmas bevételeket az államnak. Soha nem adta fel, és mindig előre lépett, kiváló megfigyelő volt. Csak néhány öltönyt birtokolt és azokat rendszeresen megvarratta, ha valahol kiszakadt, azon a véleményen volt, hogy nem a ruha teszi az embert. A gyerekeit spórolásra tanította vagyona ellenére, nem hagyta, hogy fia megússza a katonaságot. Drága kaviár és homár helyett, inkább kenyeret és tejet fogyasztott. A Rockefellerek nem voltak anyagiasak, egyszerűen csak szerették a rendet és fegyelmet, és próbálták nem elszórni a pénzt. Rockefeller élete utolsó 40 évében meghatározta a modern jótékonykodás szerkezetét. Vagyonát elsősorban olyan alapítványokba fektette, amelyek nagy hatással voltak az orvostudományra, az oktatásra és a tudományos kutatásokra. Élete utolsó éveiben három lakóhelyén három orvosa volt és tudományos alapokon összeállított étrendet követett. Erőkímélés céljából egy idő után már kerekesszékben közlekedett és szigorú napirendet követett. Reggel 7-kor kelt, este 9-kor feküdt le, és fix időpontokban étkezett. Élete nagy célja volt, hogy megélje a 100 éves kort, de két évvel a vágyott kor előtt azonban 1937. május 23-án, 98 éves korában meghalt. Mivel az orvosok előző nap kiváló állapotáról tájékoztatták a rokonokat, így az utolsó pillanatokban senki sem állt mellette a halálos ágynál.